Áttekintés A Kjeldahl nitrogén-meghatározási módszerről. II. rész mintaelőkészítés, munkaméret, műszeres kivitel és minőségellenőrzés

a Kjeldahl-módszert 1883-ban vezették be, és három fő lépésből áll: a minta emésztése, desztillálása és ammónia meghatározása (az elsődleges módszer a titrálás). A Kjeldahl-módszer kénsavat, különféle katalizátorokat és sókat használ a mintákban lévő organikusan kötött nitrogén ammóniummá történő átalakításához, annak későbbi mérésével (s ons-Plaza et al., 2013). Ma ez a módszer általánosan elfogadott és világszerte több tízezer laboratóriumban alkalmazzák a nitrogén analízisét sokféle anyagban, például élelmiszerekben, italokban, mezőgazdasági termékekben, környezeti mintákban, vegyi anyagokban, biokémiai anyagokban és gyógyszerekben. A sikeres elemzéshez azonban megfelelő mintavételre és mintakezelésre van szükség, amely az anyag típusától függ. A Kjeldahl-módszert validálták és szabványosították a teljes (nyers) fehérje becslésére számos élelmiszer-mátrix esetében, közvetetten a nitrogéntartalmuk alapján meghatározva, és számos nemzetközi szervezet által elfogadott referencia-módszer. A Kjeldahl-eljárásnak számos változata van, elsősorban a szükséges mintaméret és készülék alapján. Fokozatosan számos gyors és pontos műszeres módszert vezettek be, amelyek bizonyos előnyökkel rendelkeznek a régebbi technikákhoz képest, ha nagy számú mintát kell futtatni. Így a Kjeldahl-ból kivont nitrogén több más módszerrel is meghatározható, azaz spektrofotometriás, ionszelektív elektródával végzett potenciometriás, FIA, ionkromatográfiás és kemilumineszcens módszerekkel. A minőségellenőrzés elengedhetetlen a nitrogén Kjeldahl módszerrel történő pontos és pontos méréséhez. A minőség-ellenőrzés fontosságát a Kjeldahl-elemzésben hangsúlyozzák ebben a felülvizsgálatban. Néhány negatív tényező ellenére (azaz veszélyes, hosszadalmas és munkaigényes) a Kjeldahl-módszer és annak instrumentális kivitelű változatai pontosak és megbízhatóak maradnak.