A Bendamusztin-Rituxan kombináció ígéretesnek tűnik a köpenysejtes lymphomában szenvedő betegek többségének frontvonalbeli kezelésében

a Bendamusztin és a Rituxan (rituximab) hatékony indukciós kezelés mind a transzplantációra alkalmas, mind a támogatásra nem jogosult betegek számára köpenysejtes lymphomában (MCL), a progressziómentes túlélés jelentős javulásával, az R-CHOP-hoz képest, a Blood Advances-ben közzétett adatok szerint.

“több mint két évtizede a konszolidatív nagy dózisú kemoterápiát és az autológ őssejt-transzplantációt (asct) alkalmazták a válaszadó fiatal, fitt betegeknél, akik összefüggést mutattak a jobb progressziómentes túléléssel (PFS) és a teljes túléléssel (OS)”-írták a szerzők. “A fenntartó rituximab az firstline immunkemoterápia után, konszolidatív ASCT-vel vagy anélkül, szintén jobb eredményekkel jár, bár nem világos, hogy az egyes firstline immunkemoterápiás kezelések megválasztása befolyásolhatja-e a (fenntartó Rituxan) hatékonyságát.

a szerzők megjegyezték, hogy 2003 januárja és 2013 májusa között a Rituxan, a ciklofoszfamid, a doxorubicin, a vinkrisztin és a prednizon (R-CHOP) volt az előnyben részesített első vonalbeli kezelési lehetőség British Columbia-ban 2013 júniusáig, amikor a STiL-1 vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a Bendamusztin és a Rituxan javította a válaszarányt és a PFS-t (a kezeléstől a betegség súlyosbodásáig eltelt idő) az első vonalbeli R-CHOP-hoz képest.

a bendamusztin és a Rituxan indukciós terápiaként történő hatékonyságának felmérése érdekében az MCL-ben szenvedő betegek körében a kutatók 190 18 éves vagy annál idősebb beteget azonosítottak, akiket a Brit Columbia rák klinikai és patológiai adatbázisaiból, valamint a Brit Columbia adatbázis leukémia/csontvelő-transzplantációs programjából kezeltek a frontvonalban 2018 decembere előtt.

a szerzők szerint a cél a kombináció hatékonyságának tesztelése volt a betegeknél, függetlenül attól, hogy autológ őssejt-transzplantációra vagy fenntartó Rituxan-ra jelöltek-e.

a kutatók 248 betegből álló kohortot használtak R-CHOP-val 2003 januárja és 2013 májusa között, mint történelmi összehasonlító kohortot.

két bendamusztinnal és Rituxannal kezelt beteg az immunkemoterápia során fertőző szövődményekben halt meg, és nem vonták be őket az értékelésbe. A fennmaradó 188 beteg közül 103 teljes választ, 62 pedig részleges választ kapott. 23 betegnél azonban a bendamusztin és Rituxan kezelés alatt vagy az azt követő első három hónapban progrediált a betegség.

a bendamusztinnal és Rituxannal végzett kezelést követő 3, 1 éves medián követés után a hároméves PFS a kohorszban 66%, a hároméves teljes túlélés pedig 73% volt. Összehasonlításképpen, a 8, 1 éves medián követés után a hároméves PFS 51, 2%, a hároméves OS pedig 66, 2% volt az R-CHOP csoportba tartozó betegeknél.

a 65 éves vagy annál fiatalabb betegek (89 beteg) a bendamusztin és Rituxan kohorszban hasonló hároméves eredményeket tapasztaltak, mint az R-CHOP történelmi kohorszában (142 beteg).

a 65 évesnél idősebb betegeknél (101 beteg) a bendamusztin és Rituxan csoportban szignifikánsan javult a hároméves kimenetel az R-CHOP kar betegeihez képest (106 beteg). A hároméves PFS a kombinált karon lévő betegeknél 56,4% volt, míg az R-CHOP csoportban 34,7% volt. A hároméves OS 64,3% volt a kombinált karban, szemben az 55-tel.4% az R-CHOP kohorszban.

egy egyváltozós analízisben a Bendamusztinnal és Rituxannal végzett kezelés az R-CHOP-hoz képest javuló PFS-t eredményezett, de OS-t nem. Ezenkívül a bendamusztin és Rituxan csoportba tartozó betegek néhány jellemzője alacsonyabb PFS-vel és OS-vel társult, beleértve, de nem kizárólagosan:

• 65 évesnél idősebb;
• magas kockázatú betegség és
• emelkedett laktát-dehidrogenáz-szint.

Megjegyzendő, hogy a szerzők azt sugallják, hogy a kombinációval történő kezelés nem járt kedvező PFS-sel vagy OS-vel, amikor a Rituxan karbantartása többváltozós modellekbe került.

“ebben a retrospektív populációalapú elemzésben (bendamusztin és Rituxan) hatékony indukciós kezelés volt mind a transzplantációra alkalmas, mind az MCL-ben szenvedő betegek számára, szignifikáns javulással a PFS-ben, de nem az OS-ben, az R-CHOP-hoz képest az egész kohorszban és a 65 évesnél idősebb betegek alcsoportjában” – írták a szerzők.

a kutatók elismerték, hogy a tanulmánynak megvannak a korlátai, beleértve a retrospektív és nem véletlenszerű tervezést, valamint a rövid nyomon követést a Bendamusztin és a Rituxan csoportban. Ezenkívül a fenntartó Rituxan nagyobb elérhetősége minden MCL-ben szenvedő beteg számára 2012 után a szerzők szerint hozzájárulhatott a kedvező eredményekhez.

“a továbblépés (bendamustine és Rituxan) valószínűleg közös gerincévé válik más citotoxikus vagy új szerek beépítésének, hogy tovább javítsák az eredményeket, miközben fenntartják az MCL hatékony, biztonságos és ideális járóbeteg-kezelését” – fejezték ki a szerzők.

“bár adataink azt sugallják, hogy (a kombináció) hatékony és jól tolerálható indukciós kezelés az MCL-ben szenvedő betegek számára, az eredmények nem optimálisak a magas kockázatú jellemzőkkel rendelkezők számára, és az új szereket integráló további vizsgálatok indokoltak.”