a gránátalma jelentősége az ókori Görögországban.
a gránátalma gyümölcstermő lombhullató cserje, amelyet széles körben úgy tekintenek, hogy Perzsiából, a mai Iránból származik, és ősidők óta termesztik. Hérodotosz például arról számolt be, hogy a görög-perzsa háborúk idején a perzsa katonák tüskék helyett arany és ezüst gránátalmával díszített lándzsákat vittek magukkal (Hérodotosz, történetek 7.41). A gránátalma gyümölcsöt a történelem során és gyakorlatilag minden vallásban az emberiség központi hitének és eszméinek szimbólumaként használták, nevezetesen az életet és halált, az újjászületést és az örök életet, a termékenységet és a házasságot, valamint a bőséget.
geometriai gránátalma
az ókori görög mitológiában a gránátalma kiemelkedő szerepet játszik Perszephoné történetében és hádésszel, az alvilág istenével kötött házasságában. Hádész elrabolta Perszephonét és elvitte az alvilágba, hogy a felesége legyen. Perszephoné anyja, Demeter, a termékenység istennője, figyelembe véve, hogy lánya Elveszett, gyászba ment, így a földön minden dolog megszűnt növekedni. Zeusz, Perszephoné apja megparancsolta testvérének, Hádésznek, hogy engedje szabadon, azonban Hádész becsapta őt hat gránátalma mag elfogyasztására, és a sors szabálya volt, hogy bárki, aki ételt vagy italt fogyasztott az alvilágban, arra volt ítélve, hogy ott töltse az örökkévalóságot. Mivel Persephone megette a hat gránátalma magot, az év hat hónapjában az alvilágban kellett maradnia. Hádész beleegyezett abba, hogy az év további hat hónapjára elengedi a fenti világba, hogy újra találkozhasson anyjával. Az ókori görögök így magyarázták az évszakok ciklusát: amikor Perszephoné az anyjával volt, a föld virágzott és a termés nőtt (tavasz és nyár); amikor visszatért Hádészba, Demeter gyászolt és a föld terméketlen volt (ősz és tél). Ennek következtében a gránátalmát gyakran felajánlották Demeter istennőnek imádságban a termékeny földért.
‘Proserpina’, Dante Gabriel Rossetti
a gránátalma az Égei-tengeri hármas istennőhöz is kapcsolódott, aki a görög Héra istennővé fejlődött; Polykleitos Héra kultikus képében az Argive Heraionban egyik kezében egy jogarral ábrázolják, a másikban gránátalmát kínál a termékeny vér és házasság jelképeként, valamint az ópiummák narkotikus kapszulájának helyettesítőjeként. Néhány görög nyelvjárásban a gránátalmát rhoa-nak hívták, amelyről azt gondolják, hogy a föld istennő, Rhea, Héra anyja nevéhez kapcsolódik. A gránátalma szinte az összes nagy vallásban széles körben megtalálható. A judaizmusban a gránátalma volt az a gyümölcs, amelyet Mózesnek hoztak az ígéret földjének termékenységének bizonyítására, Salamon király pedig állítólag a gyümölcs fogazott koronaszerű csészéje alapján tervezte koronáját. A gránátalmát hagyományosan a Rosh Hashana (újév) fesztiválján fogyasztják, mert a gránátalma számos magjával a termékenységet szimbolizálja. A kereszténységben is megjelenik a gránátalma a vallási díszítésbe beépítve, például ruhákba vagy liturgikus akasztásokba szőve. Ez egy általános embléma, amelyet vallási festményekben használnak, beleértve Botticelli és da Vinci festményeit is, ahol általában Szűz Mária vagy a csecsemő Jézus kezében látható. A szétrobbanó ábrázolás egyszerre jelenti Jézus halálát és szenvedését, valamint feltámadását és örök életét
az iszlámban a Korán megemlíti, hogy a gránátalma a paradicsom kertjeiben nő, és a hinduizmusban, valamint a perzsa és kínai kultúrában a gránátalma a termékenység és a szaporodás szimbóluma is, amely a föld istennőkhöz kapcsolódik. Ma a gránátalma még mindig erős szimbolikus jelentőséggel bír a görögök számára. A görög ortodox naptár fontos ünnepein, beleértve a karácsonyt is, szokás az asztalt gránátalmával díszíteni (más néven’ polysporia ‘jelentése’ sokmagos’), újév napján pedig a gránátalmát a földön törik. Az új otthonba költözéskor a ház vendégei hagyományosan gránátalmát hoznak, mint a bőség, a termékenység és a jó szerencse szimbólumát az új tulajdonos számára.
Szerző: Alexandra Hamburger mert minden görög.