A halaktól való félelem

az Ichthyophobia leírása a pszichológia: nemzetközi perspektíva, mint “szokatlan” specifikus fóbia. Mind az ichthyophobia tünetei, mind gyógymódjai közösek a legtöbb specifikus fóbiában.

John B. Watson, a behaviorizmus elismert neve, a pszichológia számos könyvében idézett példát ír le a csecsemő aranyhalától való kondicionált félelemről, valamint a félelem feltétel nélküli kezelésének módjáról az úgynevezett fokozatos expozíciós terápiával:

próbáljon ki egy másik módszert. Négyéves testvére, aki nem fél a halaktól, jöjjön fel a tálhoz, tegye a kezét a tálba, és fogja el a halat. Nincs az a félelem, hogy egy félelem nélküli gyermek játszik ezekkel az ártalmatlan állatokkal, eltávolítja a kisgyermek félelmét. Próbáld megszégyeníteni, bűnbakot csinálni belőle. A próbálkozásaid is hiábavalók. Próbáljuk meg azonban ezt az egyszerű módszert. Helyezze a gyermeket étkezés közben egy tíz vagy tizenkét láb hosszú asztal egyik végére, mozgassa az akváriumot az asztal szélső másik végére, és takarja le. Amint az étkezés elé kerül, távolítsa el a fedelet a tálból. Ha zavar lép fel, nyújtsa ki az asztalt, és tegye a tálat még távolabb, olyan messze, hogy ne történjen zavar. Az étkezés normálisan zajlik, az emésztést sem zavarja. Ismételje meg az eljárást másnap, de mozgassa kissé közelebb a tálat. Négy vagy öt nap alatt a tálat fel lehet vinni az élelmiszer-tálcára anélkül, hogy a legkisebb zavart okozná. Ezután vegyen egy kis üvegedényt, töltse meg vízzel, mozgassa vissza az edényt, majd a következő étkezéskor hozza közelebb és közelebb hozzá. Ismét három vagy négy nap alatt a kis üvegedényt a tálcára lehet helyezni a teje mellett. A régi félelmet a képzés kiűzte, a feltétel nélküli feltételezés megtörtént, és ez a feltétel nélküli állapot állandó.

ezzel szemben a radikális expozíciós terápiát sikeresen alkalmazták egy “életet befolyásoló” halfóbiában szenvedő férfi gyógyítására a 2007-es dokumentumfilm-sorozatban, a Pánikszoba.