a kórház evolúciója az ókortól a középkor végéig

a kórház evolúciója az ókori Mezopotámiában a 2.évezred vége felé a középkor végéig vezethető vissza. Hivatkozunk az intézményesített egészségügyi intézményekre Indiában már az ie 5. században, és a buddhizmus keleti elterjedésével, az ápolási létesítményekre, amelyek jellege és funkciója nem ismert számunkra, Srí Lankán, Kínában és Délkelet-Ázsiában. Különös figyelmet fordítanak a görög-római korszak helyzetére: elvárható, hogy a kórház eredetét a szó modern értelmében Görögországban találják meg, a racionális orvoslás szülőhelye a Kr.E. 4. században, de a hippokratészi orvosok házi hívásokat fizettek, Asclepius templomait pedig inkubációs alvás és mágikus-vallási kezelés céljából látogatták meg. A római időkben az 1.század óta létező katonai és rabszolga kórházakat egy speciális csoport számára építették, nem pedig a nyilvánosság számára, ezért nem voltak a modern kórház előfutárai. A keresztényeknek kell fordulniuk a modern kórház eredetéhez. A hospice-ok, amelyeket eredetileg a zarándokok és a különböző püspökök közötti küldöttek védelmére építettek, keresztény ellenőrzés alatt álltak, és a szó modern értelmében kórházakká alakultak. Rómában az első kórházat a 4.században egy gazdag bűnbánó özvegy, Fabiola építette. A korai középkorban (6.-10. század) a bencés rend hatására a kórház minden kolostor bevett részévé vált. A késő középkorban (a 10. század után) a szerzetesi betegszobák tovább bővültek, de állami kórházakat is nyitottak, amelyeket a városi hatóságok, az egyház és a magánforrások finanszíroztak. A speciális intézmények, mint például a lepraházak, szintén ebben az időben keletkeztek. Az Iszlám aranykorában a muszlim világ egyértelműen fejlettebb volt, mint keresztény megfelelője, különféle országok csodálatos kórházaival.