a narancsos forradalom és a Juscsenko elnökség

a Janukovics elnökség

a következő elnökválasztás tartott január 17, 2010, megerősítette a politikai bukása elnök Juscsenko, aki megkapta csak mintegy 5 százaléka a szavazás. Az első két jelölt, Janukovics és Timosenko 35, illetve 25 százalékot szerzett. Mivel egyik sem nyerte el a szavazatok többségét, február 7-én lefolyó szavazást tartottak. A lefolyási eredmények nagyrészt regionális vonalak mentén oszlottak meg, Nyugat-Ukrajna nagy része Timosenkót, Kelet nagy része pedig Janukovicsot támogatta. A szavazatok 48,95 százalékát megszerezve-szűk vezetéssel Timosenko 45,47 százalékával szemben-Janukovics vette át az elnöki posztot. Bár a nemzetközi megfigyelők megállapították, hogy a közvélemény-kutatás tisztességes volt, Timosenko csalásnak nyilvánította az eredményeket, és nem volt hajlandó elismerni Janukovics győzelmét; ő és támogatói bojkottálták Janukovics február 25-i beiktatását. A következő héten Timosenko kormányát bizalmatlansági szavazással megbuktatták, a Régiók Pártjának Mikola Azarovot pedig miniszterelnökké választották. Janukovics elnök később, 2010-ben szerzett nagyobb végrehajtó hatalmat, amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 2006-os reformot, amely növelte a miniszterelnök hatáskörét.

2010 áprilisában, egy heves parlamenti vitát követően, Ukrajna beleegyezett abba, hogy Oroszország 2017-ben lejáró szevasztopoli kikötőjének bérleti szerződését 2042-ig meghosszabbítja. Cserébe Ukrajna megkapja az orosz földgáz árának csökkentését. Az ukrán kormány 2010 júniusában tovább javította kapcsolatait Oroszországgal, amikor hivatalosan feladta a NATO—hoz való csatlakozás célját-ezt Oroszország ellenezte. Miközben a Janukovics-adminisztráció folytatta Moszkva felé vezető útját, az EU vezetői aggodalmukat fejezték ki az ukrajnai jogállamiság megőrzése miatt.

2011-ben Timosenko volt miniszterelnököt, az ország legnépszerűbb politikusát hatalommal való visszaélés miatt ítélték el egy 2009-es földgázüzlet kapcsán Oroszországgal, és hét év börtönbüntetésre ítélték. 2012 februárjában Timosenko belügyminiszterét, Jurij Lutsenkót is elítélték hatalommal való visszaélés miatt, és négy év börtönre ítélték. Sok megfigyelő úgy vélte, hogy mindkét tárgyalás politikai indíttatású volt. Amikor Ukrajna cohosted a UEFA Európa-bajnokság labdarúgó (foci) torna 2012 nyarán számos EU-ország regisztrálta aggodalmát Timosenko az esemény bojkottálásával.

a 2012.októberi parlamenti választásokon a kormányzó Régiók Pártja az egyetlen legnagyobb blokkként jelent meg, 185 mandátummal. Timosenko Haza Pártja 101 mandátumot szerzett, Vitalij Klicsko ukrán Demokratikus Szövetség a Reformokért (UDAR) 40 mandátumot nyert, az ultranacionalista Svoboda (“Szabadság”) párt pedig meglepően erős eredményt ért el, 37 mandátumot nyert. Az eredmények érvényességét megkérdőjelezve Timosenko éhségsztrájkba kezdett. Bár a nemzetközi megfigyelők felhívták a figyelmet egyes versenyek szabálytalanságaira, az Európai Parlament viszonylag tisztességesnek minősítette a választást, a fő ellenzéki pártok pedig elfogadták a hivatalos eredményeket. 2012 decemberében Azarov miniszterelnök kommunista és független képviselők támogatásával kormányt alakított. Janukovics 2013 áprilisában megkegyelmezett a bebörtönzött Lutsenkónak, és elrendelte szabadon bocsátását.