A patkány orrhámsejtek csillóinak és mikrovilláinak kialakulása a születés előtti fejlődés során. I. Olfactory epithelium, qualitative studies | Journal of Cell Science

összefoglaló

patkány foetusokat használtak a méhen belüli E13-E22 (szülés előtti nap) és felnőttek között a szagló epithelium csillós/mikrovillusos felületeinek kifejlődésének kvalitatív elektronmikroszkópos vizsgálatához. Az E13 és az E14 embriók többségében a hámfelszín még nem jellemző szaglásra. Az apikális sejtprofilok elsődleges csillókat mutatnak. Ezek az epitheliális felületen vagy az alatt fordulhatnak elő. Az E14-től kezdve az epitheliális felület szagló tulajdonságokat szerez. A szagló receptor sejtek dendritikus végződései megtalálhatók a támogató sejtek mikrovillusos profiljai között. Bármelyik sejttípus hordozhatja az elsődleges csillókat. Az E16-tól kezdve a receptor sejtek több szagló csillót kihajtanak, de az elsődleges csillókkal rendelkező sejtek a születés előtti fejlődés során megtalálhatók. Ezek az elsődleges csillók legalább egy ideig megmaradnak a másodlagos csillók kialakulása során. Az elsődleges csillók mindig különálló nyakláncokkal rendelkeznek. Ellenkező esetben, különösen a tippjeik tekintetében, morfológiájuk változhat. Eredetileg bővített hegyekkel rendelkeznek (E14-ig); később ilyen széles hegyekkel már nem találkoznak (E16 és E17). A receptor sejtek elsődleges csillói soha nem rendelkeznek széles hegyekkel. Az E18 és különösen az E19 körül észlelhető a kúpos szagló csillókkal rendelkező végződések jelentős száma. A szülés előtti fejlődés során a septum szaglóhám hátsó/felső részei koraérettebbek, mint az elülső/alsó részek, különösen a légzési hámmal való átmenet régiójában. Ez a fejlődés előrehaladása magában foglalja a szagló receptor sejtek dendritikus végződéseinek teljes sűrűségét, a többsejtű végződések sűrűségét és a támogató sejt mikrovillák hosszát. Ezt a különbséget a szaglóhám felületének topográfiája tekintetében tárgyaljuk felnőtt állatokban. A szisztematikus topográfiai variáció mellett számos lokálisabb, látszólag nem szisztematikusan elosztott topográfiai variációt írnak le a fejlesztés során. Ezek többsége felnőtt állatokban is előfordul, és ezek közé tartozik a támogató sejt mikrovillusok hosszának heterogenitása, valamint a lekerekített apikális kidudorodásokkal rendelkező támogató sejtek foltjainak jelenléte, a dendriteket megjelenítő foltok poliaxonémákkal, nem pedig egyedi csillókkal, valamint szétszórt atípusos sejtek (sem tipikus szaglóreceptor, sem szaglást támogató sejtek). Felületükön az ilyen atipikus sejtek hasonlíthatnak a belső fül szőrsejtjeire. A szagló receptorokhoz és a támogató sejtekhez képest csak nagyon kevés atipikus sejt van.(ABSZTRAKT CSONKA 400 SZÓ)