A tudáshoz való hozzáférés biztosítása: a könyvtárak szerepe

2012. augusztus

írta: Ben White, a British Library1 szellemi tulajdonának vezetője

a tudás és a kultúra átjárójaként a könyvtárak alapvető szerepet játszanak a társadalomban. Az általuk kínált erőforrások és szolgáltatások lehetőséget teremtenek a tanulásra, támogatják az írástudást és az oktatást, és segítenek kialakítani az új ötleteket és perspektívákat, amelyek központi szerepet játszanak a kreatív és innovatív társadalomban. Segítenek továbbá biztosítani az elmúlt generációk által létrehozott és felhalmozott tudás hiteles nyilvántartását. A könyvtárak nélküli világban nehéz lenne előmozdítani a kutatást és az emberi tudást, vagy megőrizni a világ halmozott tudását és örökségét a jövő generációi számára.

a könyvtárak tudatában vannak annak, hogy fenn kell tartani az egyensúlyt a szerzők jogainak védelme és a szélesebb körű közérdek védelme között. A szerzői jogi kivételek, amelyekről a WIPO szerzői és szomszédos jogok Állandó Bizottsága (SCCR) jelenleg tárgyal, a nemzeti szerzői jogi rendszerek szerves részét képezik. Alapvető szerepet játszanak abban, hogy lehetővé tegyék a könyvtári szolgáltatások nyújtását a nyilvánosság számára, és elérjék a szerzői jogi rendszer kreativitást és tanulást ösztönző céljait. Ez a cikk feltárja a könyvtárak tartós jelentőségét és néhány szellemi tulajdonhoz kapcsolódó kihívást, amelyekkel szembesülnek.

a könyvtárak különböző dolgokat képviselnek a különböző emberek számára – egy olyan helytől kezdve, ahol az anyák elvihetik a kisgyermekeket az első történetek elolvasására, a diákok pedig tanulhatnak, egy olyan szolgáltatásig, amely bárki számára lehetővé teszi a könyv kölcsönzését, az Internet elérését vagy a kutatást. A könyvtárak egyszerűen olyan eszközöket kínálnak, amelyekkel hozzáférhetünk a tudáshoz.

az oktatás támogatása

a könyvtárak az oktatás szinonimái, és számtalan tanulási lehetőséget kínálnak, amelyek ösztönözhetik a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődést. A Malawi William Kamkwamba inspiráló története aláhúzza azt a különbséget, amelyet egy könyvtár tehet. Miután kölcsönvett egy könyvet a szélmalmokról a helyi könyvtárából, Kamkwamba Úr megtanulta, hogyan építsen energiatermelő turbinát faluja számára. Ennek a tapasztalatnak az erejével folytatta tanulmányait egy vezető amerikai egyetemen. Ez az egy könyv nemcsak az életét változtatta meg, hanem a falusi közösség életét is megváltoztatta. Az ilyen történetek megmagyarázzák, hogy sok ország miért törekszik arra, hogy a könyvtárak továbbra is hozzáférést biztosítsanak a tudáshoz, a tanuláshoz és az ötletekhez.

a könyvek kölcsönzése mellett a könyvtárak kutatási vagy magán tanulmányi célú anyagok másolásával is foglalkoznak. A hallgatók nem engedhetik meg maguknak, hogy minden könyvet megvásároljanak, vagy fizessenek minden televíziós adásért vagy folyóiratért, amelyhez hozzáférniük kell tanulmányaikhoz. Ezért a könyvtár szolgáltatásaira támaszkodnak.

a számos nemzeti szerzői jogi rendszer szerves részét képező kivételek és korlátozások kritikus szerepet játszanak abban, hogy a könyvtárak ilyen szolgáltatásokat nyújthassanak. Például lehetővé teszik a könyvtárak számára, hogy a hallgatók és mások nevében kutatási vagy tanulmányi célokra másolatokat készítsenek olyan művekről, amelyek egyébként nem lennének közvetlenül hozzáférhetők számukra. A könyvtárak könyvtárközi kölcsönzéseket is lehetővé tesznek, helyi hozzáférést biztosítva olyan anyagokhoz, amelyek általában több száz, vagy akár több ezer könyvtárban találhatók.

alig öt évvel ezelőtt problematikus volt a könyvtárközi kölcsönzés koncepciójának alkalmazása a digitális művekre. Azonban a széles körben elérhető elektronikus platformok, amelyek könnyedén ellenőrzik a Tartalomhoz való hozzáférést, mint például az iTunes és a Kindle, valamint az elektronikus könyvtárközi kölcsönzések egyes kutatási könyvtárak általi bővítése – bár még mindig van valamilyen út a kiadókkal való megbeszéléshez – ez már nem az a leküzdhetetlen probléma, amely néhány évvel ezelőtt tűnt fel.

a kulturális örökség megőrzése

felismerve a megosztás kulturális jelentőségét, Mahatma Gandhi azt mondta, hogy “egyetlen kultúra sem élhet, ha megpróbál kizárólagos lenni”. Az információ és a tudás megosztására és újrafelhasználására való ösztönzés sokféle formában jelenik meg. Emberi ösztöneink közül talán a legmélyebben gyökerezik az a vágy, hogy megőrizzük kultúránkat a jövő generációi számára. Ez a könyvtárak egyik legfontosabb funkciója.

a könyvtárak történelmileg és kulturálisan jelentős gyűjtemények gazdag tárházai, amelyek közül sok a világon sehol máshol nem érhető el. Megfelelő szerzői jogi kivétel nélkül a könyvtár nem tudta megőrizni vagy kicserélni a sérült művet, amíg az még szerzői jog hatálya alá tartozik. Például nem tudta jogszerűen lemásolni vagy digitalizálni egy régi újságot vagy egy egyedi hangfelvételt annak megőrzése érdekében. Megfelelő könyvtári kivételek nélkül ez a kulturális örökség elveszne a jövő generációi számára.

manapság sok mű csak “született digitálisan”, például weboldalak vagy elektronikus folyóiratok, és nyomtatott formában nem érhetők el. A különféle médiumokban és formátumokban készült művek megőrzésére és helyettesítésére szolgáló jogi eszközök nélkül – ideértve a formátumváltást és az elektronikus tartalom elavult tárolási formátumokból történő áttelepítését – e művek közül sok elkerülhetetlenül elveszik a történészek jövő generációi számára.

the Root Challenges

a könyvtárak előtt álló kihívások nagyrészt azzal függnek össze, hogy míg a nemzetközi szerzői jogi megállapodások kizárólagos jogokat garantálnak a szerzők és más jogosultak számára, a kivételek és korlátozások értelmezése, amelyektől a szervezetek, például a könyvtárak szolgáltatásaik nyújtása érdekében függenek, a nemzeti parlamentekre hárul. Összegezve, a kivételek és korlátozások nemzeti jellegűek és opcionálisak, míg a jogosultakat megillető jogok nemzetköziek és garantáltak.

2008-ban a WIPO tanulmányt készített a könyvtárakra és archívumokra vonatkozó szerzői jogi korlátozásokról és kivételekről. A tanulmány megállapította, hogy a könyvtári kivételekkel kapcsolatos törvények országonként nagyban különböznek. Azt is megállapította, hogy a megkérdezett 149 ország közül 21-ben nem volt könyvtári kivétel a szerzői jogi törvényekben, 128-ban pedig legalább egy törvényi könyvtári kivétel volt, sok, leggyakrabban a fejlett országokban, több könyvtárral kapcsolatos rendelkezéssel rendelkezik. Még akkor is, ha léteznek kivételek a szerzői jogi törvények alól, általában az Internet előtti korból származnak, és most frissíteni kell és hozzá kell igazítani a digitális környezethez.

a tanulmány megállapításai rávilágítanak arra, hogy a könyvtári kivételek fontos szerepet játszanak a könyvtári szolgáltatások lehetővé tételében, és hogyan segítik elő a hallgatók, a polgárok, a vállalkozások és az egyetemi kutatók számára az ismeretek megszerzését. Arra is rámutatnak, hogy közös megközelítésre van szükség a tudáshoz való méltányos hozzáférés biztosítása, valamint a könyvtárak számára az egyes országok egyedi kulturális, művészeti és tudományos örökségének megőrzéséhez szükséges jogi eszközök biztosítása érdekében.

a tömeges digitalizálás lehetőségei

az Internet óriási lehetőségeket teremtett a tudáshoz való hozzáférés szempontjából. A világ nagy könyvtárainak gyűjteményeinek széles körű digitalizálással történő elérhetővé tétele azonban még nem valósult meg. Bár nehéz előre látni egy ilyen vállalkozás teljes következményeit, az előnyök széles körűnek és erőteljesnek ígérkeznek.

a tömeges digitalizálás előnyeinek egyik különösen megindító példája a saját könyvtáram, a British Library. Néhány évvel ezelőtt digitalizáltunk egy 20. századi Ugandai felvételt, és feltettük az internetre. Ezt követően kapcsolatba lépett velünk a Sheffieldi Egyetem hallgatója, aki elmagyarázta, hogy a felvételek egy része Ugandai királyi udvari zene volt, egy művészeti forma, amely csak eltűnt. Tekintettel a felvételek történelmi jelentőségére, a kampalai Makerere Egyetem számára készítettünk másolatokat, és az ugandai zenészek most megpróbálják összerakni, hogyan játsszák újra ezt az egyedülálló zenét.

a mai polgárok online hozzáférést akarnak az információkhoz. Míg a könyvtáraknak van némi pénzük a gyűjtemények digitalizálására és az internetre helyezésére, a szerzői jogi anyagokban a szellemi tulajdonhoz (IP) fűződő jogok elszámolásának számos kihívása (azzal a ténnyel együtt, hogy a szerzői jogok az 1870-es évekig nyúlhatnak vissza) azt jelenti, hogy a könyvtárak gyakran inkább a szerzői jogi anyagokból digitalizálnak. Ez vezetett ahhoz, amit az Európai Unióban “a 20.század fekete lyukának” neveznek.”

a könyvtárak nem akarják aláásni az élénk piacokat, de a bizonyítékok arra utalnak, hogy sok régebbi szerzői jogi mű esetében kevés a piaci aktivitás. A francia kormány jelentése ,amelyet a francia szenátusnak nyújtottak be, támogatva a tömeges digitalizálást lehetővé tevő új törvényt, becslése szerint a Franciaországban 1900 óta megjelent művek 57 százaléka vagy árva mű-olyan mű, amelynek alkotóit vagy jogosultjait nem lehet azonosítani vagy nyomon követni–, vagy nem kereskedelmi forgalomban, az egyetlen módja a könyvtárból való hozzáférésnek.

tanulmányok azt sugallják, hogy bár az árva művek problémájának mértéke változó, az ilyen művek száma viszonylag magas lehet, még olyan könyvek esetében is, amelyek hosszú múltra tekintenek vissza a jól szervezett és professzionális gyártásban és terjesztésben. Egy nemrégiben az Európai Unió által finanszírozott tanulmány” Új tájak keresése ” például megállapította, hogy a véletlenszerűen kiválasztott monográfiák 42% – a 1870 és 2010 között árva mű volt. Sok országban az ilyen művek újrafelhasználása jogellenes a jogosultak kifejezett engedélye nélkül. A gazdátlan művek kezelésének megfelelő és törvényes eszközeinek megtalálása tehát kulcsfontosságú a tömeges digitalizálás felé vezető út megnyitásában.

míg a nagy könyvtárak, sőt a Google is digitalizálták a szerzői jogon kívüli gyűjteményeik egy részét, a szerzői jog által védett anyagok jogi digitalizálása továbbra is sürgető kérdés. Az Európai Bizottság 2005 óta keresi a módját e jogi nehézségek kezelésének. Míg a 2012. évi árva művekről szóló irányelv hasznosnak tűnik a hiánypótló gyűjtemények digitalizálásában, még mindig nem világos, hogy a Bizottság tevékenységei mikor fognak olyan hatékony jogszabályt alkotni, amely támogatja a 20.századi szerzői jogi alkotások tömeges digitalizálását-természetesen olyan gyűjteményeket, amelyeket nagyrészt a nemzeti könyvtárakban és múzeumokban őriznek az adófizetők kárára.

szerződési jog vs szerzői jogi törvény

számos előnye ellenére a digitális kor sajnos a szerzői jogi törvények erózióját okozta, mivel a megvásárolt digitális tartalom használatát már nem a szerzői jog, hanem a szerződési jog szabályozza. Míg a nemzeti szerzői jogi törvények arra törekszenek, hogy elősegítsék a kreativitást azáltal, hogy egyensúlyba hozzák az alkotók és a felhasználók igényeit, a szerződési jog esetében ez nem kifejezetten így van.

a szerzői jogi törvények célja az innováció előmozdítása. Védik az alkotóknak a munkájuk előállításába történő befektetését, ugyanakkor garantálják, hogy mások is felhasználhassák ezt a munkát az innováció, a verseny és a tanulás támogatására. A bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a magánjogi rendszerek, mint például a szerződési jog, nem teremtik meg ezt az innovatív szinergiát az alkotók és a felhasználók között, hanem inkább egy statikusabb, egyoldalúbb kapcsolatot tükröznek a tartalomszolgáltatók és az ügyfelek között.

a British Library 2007-es 100 szerződés felülvizsgálata azt mutatja, hogy a szerződések szisztematikusan aláássák a szerzői jogi jogot, mivel a meglévő törvényi korlátozások és kivételek gyakran semmissé válnak a szerződési jog alapján. Például a tanulmányban szereplő 100 szerződés közül csak 2 engedélyezte a látássérültek kifejezett hozzáférését, és csak 23 engedélyezte a könyvtár számára a megvásárolt anyagok archiválását.

ezen alapvető változás ellenére a politikai döntéshozók világszerte lassan ismerik fel, hogy a szerzői jogi törvények egyre inkább perifériásak a szerzői joggal védett művekhez való hozzáférés szabályozásában. A könyvtárak szempontjából a kérdések súlyosak. Évente több milliárd eurót költenek elektronikus anyagok vásárlására, de ennek a megvásárolt tartalomnak a felhasználása csökken. Sőt, a könyvtárak olyan helyzettel néznek szembe, amelyben az analóg világban minden polcon lévő könyv más-más szerződést tartalmaz, amely különböző dolgokat tesz lehetővé. Hogyan lehet ilyen esetben jogszerűen vagy gyakorlatilag kezelni az ismeretekhez való hozzáférést? Minden polgárnak, hallgatónak vagy kutatónak a szerződési jog szakértőjévé kell válnia, hogy megértse, mit tehet jogszerűen egy digitális munkával? A könyvtárak természetesen nagyon határozottan úgy érzik, hogy a politikai döntéshozóknak sürgősen foglalkozniuk kell ezzel a kérdéssel annak biztosítása érdekében, hogy a szerzői jogi kivételek pozitív szerepét az innovációs ciklusban ne ássák alá kitörölhetetlenül a magánszerződések.

a könyvtárak előtt álló szellemi tulajdonnal kapcsolatos kihívások számos alapvető kérdést vetnek fel a szerzői jognak az innováció és a kreativitás előmozdításában betöltött szerepével kapcsolatban. Mi a könyvtári közösségben úgy gondoljuk, hogy a szerzői jognak továbbra is központi szerepet kell játszania az innovációs politikában. A könyvtárak kulcsszerepet játszanak az írástudás és a tanulás előmozdításában, a fejlődés építőköveinek megteremtésében, valamint a világ kulturális és tudományos örökségének megőrzésében. Gyorsan kell cselekednünk annak biztosítása érdekében, hogy a könyvtárak továbbra is hatékonyan, a közjó érdekében nyújthassák szolgáltatásaikat minden országban.