Alfonsina Storni

Alfonsina Storni, (született május 29, 1892, Sala Capriasca, Svájc-meghalt október 25, 1938, Mar del Plata, Argentína), az egyik legfontosabb költők Latin-amerikai irodalom.

Storni családja 1896-ban emigrált Argentínába. Arra kényszerítve, hogy korán megéljen, Storni csatlakozott egy színházi társulathoz, majd később Argentína vidéki területein tanított iskolát. 1912-ben házasságon kívül gyermeket szült, 1913-ban pedig anonimitást keresett Buenos Airesben. Ott folytatta az iskola tanítását, és egy fiatal színházi csoporttal dolgozott. Barátságot kötött Horacio Quiroga íróval is. Első könyve, la inquietud del rosal (1916; “a nyugtalan rózsakert”), elismerést hozott a Buenos Aires-i irodalmi körökből; de az ő kötete volt el dulce da! (1918; “az édes sérülés”) nyerte el népszerű sikerét. Bár a férfiak ábrázolása ironikus és kritikus volt, Storni erős igényt érzett a heteroszexuális szerelemre, és képes volt kifejezni ezen ambivalens érzések feszültségét és szenvedélyét a költészetben, mind egyszerű, mind mélyen érzéki módon, az erotikus költészet eredeti megjegyzését érzékenyen kifejezve.

az Ocre (“okker”) 1925-ös megjelenése után Storni több éven át újságírói cikkekre és színdarabokra koncentrált, többek között El amo del mundo (1927; “a világ mestere”), amelyet nem fogadtak jól.

az 1930-as években Storni, többek között Federico Garc Apoca Lorca hatására visszatért a költészethez, kiadva az El mundo de siete pozos-t (1934; “hét kút világa”) és Mascarilla y TR (1938; “maszk és Trefoil”). E későbbi munka nagy részét kétségbeesés jellemzi, amelyet nagyrészt az emlőrákkal folytatott küzdelme okozott. A versek érintettek, intellektuálisak és erősen stilizáltak, és hiányzik belőlük korai munkájának egyszerűsége és szenvedélye. Tudva, hogy gyógyíthatatlanul beteg, Storni 1938-ban öngyilkos lett. Az összes költészetét tartalmazó kötet, Obra poetica completa (“teljes költői művek”), 1961-ben jelent meg.