Bíbor féreg

bíbor féreg, bibliai tola ‘ at shani (Zsid. A Bibliában Shani, tola, Karmil, a rabbinikus irodalomban pedig zehorit, amelyet a “bíbor féreg” (kármin), a Kermes biblicus testéből nyertek ki. Ragyogó, gyönyörű és gyors vörös festék, a Tabernákulum függönyeinek festésére használták (pl. 26: 1) és a főpapok ruháit (UO., 39: 2); a leprás tisztítási szertartásaiban (Lev. 14: 4-6) és egy lepra által sújtott házról (UO., 51–52); és hozzáadták a vörös üsző hamujához (Num. 19:6). A bíbor színű ruhák drágák voltak (Lam. 4:5). A Tiriaiak a bíbor festés művészetének szakértői voltak (II. 2:6). Sem a Biblia, sem a rabbinikus irodalom nem írja le azt a rovarot, amelyből a bíbor festéket kivonták. A Tosefta (Férfiak. 9:16) csupán azt állítja, hogy a legjobb fajta bíbor származik “egy hegyi féreg.”Színe” sem vörös, sem sárga … bíbor” (pdrk 98). Josephus szerint a bíbor a tüzet szimbolizálja (Ant., 3:183; háborúk, 5:213). A ” bíbor féreg “a” pajzstetű”, amely általában egy tölgyfajon él Quercus coccifera. Izraelben, ahol ez a fa nem nő, a pajzstetű a Quercus ithaburensis tölgy ágain található. A rovarnak két faja van, a Kermes nahalali és a Kermes greeni. Kora tavasszal, amikor a vörös tojásokkal töltött nőstények borsó alakúak lettek, a vörös festéket kiszorították belőlük. A bíbor festék használata széles körben elterjedt volt Izraelben, amíg a Mexikói kaktuszt a 17.század végén bevezették. A coccus, amely ezen a növényen él, nagyobb mennyiségben vörös festéket eredményez. A 19.század végéig még mindig használták a bíbor festéket, de a szintetikus festékek feltalálásával elavulttá vált.

irodalomjegyzék:

S. Bodenheimer, ha-ons-ar ha-Mikra, 2 (1956), 310-3; J. Feliks, in: Sinai, 38 (1955), 94-99.