Dopa-érzékeny dystonia
biztos benne, hogy betegének DOPA-érzékeny dystoniája van? Melyek a betegség tipikus megállapításai?
a Dystonia az agonista és antagonista izmok egyidejű tartós összehúzódása. Az érintett végtagok torz vagy fájdalmas testtartást vehetnek igénybe. A kiegyensúlyozott kontraktúra rögzített testtartást eredményez, míg a kiegyensúlyozatlan a testrész lassú, csavaró mozgását okozza, amely gyakran rögzített szélsőséges testtartást eredményez.
DOPA-érzékeny dystonia (DRD; örökletes progresszív dystonia néven is ismert, jelentős napi ingadozással vagy autoszomális domináns guanozin-trifoszfát (GTP) ciklohidroláz 1 hiány vagy Segawa-betegség) az egyik elsődleges dystonia, abban a dystonia az uralkodó jellemző.
a leggyakoribb tünetek a következők:
láb vagy láb Dystonia (lehet egyoldalú)
napi ingadozás; a tünetek este rosszabbodnak, reggel pedig jelentősen javulnak
kiváló reakciókészség az alacsony dózisú levodopára
további tünetek
Tremor
a kar vagy a kéz fokális dystoniái
cervicalis dystonia (torticollis vagy retrocollis)
rossz koordináció, késleltetett és kényelmetlen járás
a parkinsonizmus jellemzői
neuropszichiátriai tünetek, beleértve a depressziót és a hangulatváltozásokat
milyen más betegség/állapot osztja ezeket a tüneteket?
a DRD-ben szenvedő betegeket gyakran tévesen diagnosztizálják agyi bénulással az élénk alsó végtagi reflexek és a klón jelenléte miatt, bár a plantáris válaszok általában normálisak a DRD-ben. A nagy lábujjak disztonikus háti meghosszabbítását (striatális lábujj jel) összetévesztették kiterjesztésként talpi válasz.
a dystonia differenciáldiagnózisa széles. A Dystonia klasszikusan elkülönül elsődleges és másodlagos okokra.
Primary dystonias
DOPA-responsive dystonia
Idiopathic torsion dystonia (associated with
DYT1 mutation)
Secondary dystonias
Structural
Periventricular leukomalacia
Stroke
Tumor
Metabolic
Tyrosine hydroxylase deficiency
Seriapterin reductase deficiency
Lesch-Nyhan syndrome
Methylmalonic acidemia
Mitochondrial encephalopathy
Wilson diseasee
Metachromatic leukodystrophy
Glutaric aciduria
Gangliozidózisok
neurodegeneratív
fiatalkori parkinsonizmus
fiatalkori Huntington-kór
Spinocerebellaris atrophia
Dentatorubral pallidoluysian atrophia
toxinok
dopamin receptor antagonisták
pszichogén
mi okozta ezt a betegséget ebben az időben?
a DRD általában az élet első évtizedében jelenik meg.
milyen laboratóriumi vizsgálatokat kell kérnie a diagnózis megerősítéséhez? Hogyan kell értelmezni az eredményeket?
a DRD megkülönböztetése más anyagcsere-rendellenességektől számos diagnosztikai teszt hasznos.
a gtpch1 gén mutációjának Génelemzése a leghatározottabb teszt; a heterozigóta mutációk egy 30 kb-os régiót ölelnek fel, hat exonnal. Ha a genetikai elemzések nem mutatnak mutációkat, fontos megbizonyosodni arról, hogy az elemzés magában foglalta-e a teljes gén szekvenálását.
a cerebrospinális folyadék (CSF) analízise jelentősen csökkentette a homovanillinsav (HVA), a normál vagy alacsony 5-hidroxi-indolecetsav (5-HIAA), valamint a csökkent tetrahidrobiopterin (BH4) és a neopterin szintjét.
a fenilalanin terhelési tesztet javasolták mind az érintett, mind a nem megnyilvánuló GTPCH1 génhordozók kimutatására. Ennek a terhelési tesztnek az érzékenységét és specifikusságát azonban megkérdőjelezték.
csökkent (< 30%) GTP ciklohidroláz aktivitás mérhető perifériás mononukleáris vérsejtekben és fibroblasztokban.
a tirozin-hidroxiláz hiány diagnózisát genetikai analízis és biokémiai vizsgálatok igazolják, amelyek a dopamin, a noradrenalin, a HVA és az MHPG csökkent CSF szintjét mutatják, normál 5-HIAA, biopterin és neopterin szintekkel. A tirozin-hidroxiláz vagy a szeriapterin-reduktáz mutációival rendelkező betegek klinikai megjelenése általában összetettebb, pszichomotoros retardációval, hipotóniával, oculogyriás krízisekkel jár.
hasznos lenne a képalkotó vizsgálatok? Ha igen, melyiket?
a rutin képalkotási eredmények általában normálisak.
neuroimaging vagy fluorodopa pozitron emissziós tomográfiával, vagy egyfoton emissziós számítógépes tomográfia béta CIT-vel, alkalmanként hasznos megkülönböztetni a DRD-t a fiatalkori parkinsonizmustól
a preszinaptikus terminálok sűrűsége normális a DRD-ben, a fiatalkori parkinsonizmusban pedig csökken.
ha meg tudja erősíteni, hogy a beteg DOPA-érzékeny dystoniában szenved, milyen kezelést kell kezdeni?
karbidopa/levodopa az elsődleges kezelés. A karbidopa egy perifériás DOPA-dekarboxiláz inhibitor, amely blokkolja a levodopa perifériás átalakulását dopaminná. Az adagolás a levodopa komponensen alapul, és a 25/100 mg karbidopa/levodopa tabletta alkalmazása ajánlott.
A kezdő adag 1 mg/ttkg/nap levodopa, három adagra osztva. Az adagot a hatékonyság vagy a mellékhatások alapján kell titrálni. A legtöbb beteg 4-5 mg/kg/nap-ot igényel, bár egyesek 10 mg/kg/nap-ig terjedő adagokat javasoltak.
a karbidopát/levodopát legalább 30 perccel étkezés előtt vagy 60 perccel étkezés után kell bevenni, hogy elkerüljék a versenyt más aminosavakkal a gyomor-bélrendszeri felszívódásért. Ha a mellékhatások zavaróak, további karbidopa adható be 30 perccel a levodopa előtt. A tablettákat összetörhetjük és feloldhatjuk narancslében vagy aszkorbinsavoldatban, és 24 órán belül felhasználhatjuk.
a trihexifenidil adagja kisgyermekeknél 0, 5 mg/nap, idősebb gyermekeknél 1 mg/nap.
homozigóta vagy összetett heterozigóta GTPCH1 mutációban szenvedő betegeknél szükség lehet BH4-gyel és a szerotonin prekurzorával (5-hidroxi-triptofán) történő kiegészítő kiegészítésre.
mivel a Segawa-betegségben szenvedő betegek drámai módon reagálnak a levodopára, minden dystoniában szenvedő gyermeknek vizsgálatot kell végezni ezzel a gyógyszerrel.
milyen káros hatások társulnak az egyes kezelési lehetőségekhez?
a karbidopa/levodopa mellékhatásai közé tartozik az aluszékonyság, hányinger/hányás, ortosztázis, diszkinézia és hallucinációk.
a trihexifenidil mellékhatásai közé tartozik a szájszárazság, émelygés, székrekedés, álmosság.
melyek a DOPA-érzékeny dystonia lehetséges következményei?
a levodopára jól reagáló betegek általában továbbra is stabilak, hosszú távú káros hatások nélkül, mint például a Parkinson-kórban megfigyelt “on-off jelenség”.
bár a spontán remissziók ritkák, több éves kezelés után lassú megvonást javasoltak a hosszabb távú terápia szükségességének felmérésére.
mi okozza ezt a betegséget és milyen gyakori?
a bemutatás általában az élet első évtizedében történik. Az állapot a nőstényeket jobban érinti, mint a férfiakat (egyes sorozatokban 4:1). Autoszomális domináns mintázatban öröklődik.
a releváns mutáció a gtpch1 génben található a 14. kromoszómán, amely a GTP ciklohidroláz 1-et kódolja. Új mutációk gyakoriak és a klinikai penetráció hiányos
változó expresszivitás fordult elő a családokban.
hogyan okozzák ezek a kórokozók/gének / expozíciók a betegséget?
a GCH1 a GTP ciklohidroláz 1-et kódolja, amely katalizálja a tetrahidrobiopterin szintézist. A tetrahidrobiopterin a tirozin-hidroláz kritikus kofaktora, amely a dopaminszintézis sebességkorlátozó enzimje, valamint számos más, a biogén aminszintézisben részt vevő enzim.
mi a bizonyíték?
Gordon, N. “Segawa-betegség: dopa-érzékeny dystonia”. Int J Clin Pract. vol. 62. 2008. 943-6. o.
Asmus, F, Gasser, T. “Dystonia-plusz szindrómák”. Eur J Neurol. vol. 17. 2010. 37-45. o.
Segawa, M. “örökletes progresszív dystonia jelentős napi ingadozással”. Brain Dev. vol. 33. 2011. 195-201. o.
folyamatban lévő viták az etiológiával, a diagnózissal, a kezeléssel kapcsolatban
érdekes tudományos kérdés az, hogy a Segawa-betegségben a dopamin deléció miért okoz dystoniát, míg az idősebb egyéneknél ez általában Parkinson tüneteket eredményez. Az egyik lehetséges magyarázat a striatum strioszomális és mátrix komponenseire gyakorolt differenciális dopaminerg hatás. Továbbá, bár a BH4 a triptofán-hidroxiláz és a fenilalanin-hidroxiláz kofaktora is, a tirozin-hidroxilázra gyakorolt elsődleges hatása valószínűleg az enzim iránti nagyobb affinitásnak köszönhető.