Fűrészfog kétértelmű ábra

a fűrészfog kétértelmű alakját Peter Ulrich Tse, a Dartmouth College gyakorló idegtudósa hozta létre. Az ábrát először az Perception folyóiratban tették közzé, 2000-ben.

a fűrészfog kétértelmű alakja az illúziók nagy osztályába tartozik, ahol egy kétdimenziós alak vagy háromdimenziós tárgy két vagy több élesen elkülönülő módon látható. Számos példa van a kétértelmű számokra, amelyekre kereshet ebben az illúziók indexében.

van némi vita arról, hogyan működik a fűrészfog kétértelmű alakja. Általánosan elfogadott, hogy a retina képe állandó az illúzió megtapasztalásakor, de abban nincs egyetértés, hogy az ábra vizuális élménye megváltozik-e, amikor a perspektivikus váltás megtörténik a piramisok felfelé mutató látása és a néző felé mutató fűrészfogak között, vagy maga a tapasztalat nem változik, és ez valamilyen tapasztalat utáni hit, ítélet vagy más mentális folyamat, amely megváltozik. Ilyen kétértelmű számadatokat idéztek a kérdéssel kapcsolatos viták során (Silins 2015: 6.4.

ez a kérdés összefonódik az elme modularitásával és a kognitív behatolással kapcsolatos általánosabb kérdésekkel. Annak a hipotézisnek az alapján, hogy az elme moduláris, a mentális modul az elme egyfajta félig független osztálya, amely bizonyos típusú inputokkal foglalkozik, és bizonyos típusú outputokat ad, és amelynek belső működése nem érhető el a személy tudatos tudatossága számára-csak a releváns outputokhoz férhet hozzá. Tehát például a vizuális illúziók esetében az a szokásos magyarázat, hogy miért marad fenn az illúzió, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy illúziót tapasztalunk, az, hogy a vizuális rendszert alkotó modul vagy modulok bizonyos mértékben ‘kognitív szempontból áthatolhatatlanok’—azaz belső működésüket és kimenetüket nem befolyásolhatja a tudatos tudatosság. Még mindig nyitott kérdés, hogy az észlelési modulok kognitív szempontból mennyire áthatolhatatlanok, és a fűrészfog az illúziók nagy osztályába tartozik, amelyeket vitákban alkalmaznak, hogy megpróbálják lezárni ezt a kérdést. Az egyik módja annak, hogy az olyan kétértelmű alakok, mint a fűrészfog, alátámaszthatják azt az állítást, hogy a vizuális feldolgozás jelentős mértékben áthatolhatatlan, az, hogy a Gestalt kapcsolót nehéz irányítani—gyakran az ember így vagy úgy látja a fűrészfog akkor is, ha más módon próbálja látni. Macpherson ezt a jelenséget és annak következményeit tárgyalja 2012-es tanulmányában. Továbbá van néhány bizonyíték az idegtudományból, hogy legalább néhány kétértelmű adat esetében jelentős változások vannak a korai stádiumú vizuális feldolgozásban az agyban, amikor a Gestalt kapcsoló zajlik, ami alátámaszthatja azt a hipotézist, hogy a Gestalt kapcsolók általában magában a tapasztalásban bekövetkező változások, nem pedig a downstream mentális folyamatokban, mint például a tapasztalatról alkotott hiedelmek (lásd Kornmeier & Bach 2006, 2012).

végül olyan kétértelmű számadatokat idéztek a vitákban, mint a fűrészfog, hogy a tapasztalat jellege teljes mértékben elszámolható-e azzal, hogy csak reprezentációs tartalmára vonzódik. A filozófusok és más kognitív tudósok különbséget tesznek a tapasztalat fenomenális jellege—azaz, hogy milyen egy tudatos alanynak átélni ezt a tapasztalatot—és annak reprezentációs tartalma között, vagyis hogy miről szól a tapasztalat. Egyes filozófusok, az úgynevezett reprezentacionalisták azzal érvelnek, hogy a tapasztalat fenomenális jellege teljes mértékben elszámolható a tapasztalat reprezentációs tartalma szempontjából. Ennek az érvnek az egyik motivációja az, hogy a reprezentációs tartalmat könnyebben lehet ‘honosítani’, vagyis annak természetét tisztán materialista kifejezésekkel kell magyarázni, kizárólag olyan fizikai entitásokhoz vonzva, mint az agyállapotok. A fenomenális karakter viszont sokkal ellenállóbbnak tűnik a honosítási kísérletekkel szemben. De ha a fenomenális jellem teljes mértékben elszámolható reprezentacionalista kifejezésekkel, akkor ez a fenomenális jellem naturalizációját sokkal kezelhetőbbé tenné. A kétértelmű számok pedig a vitákban tárgyalt kulcsfontosságú példák közé tartoznak arról, hogy a fenomenális karakter teljes mértékben elszámolható-e reprezentacionalista értelemben. Például Macpherson (2006) azzal érvelt, hogy a fenomenális karakter bizonyos változásai, amelyek bizonyos kétértelmű adatok megtapasztalásakor fordulnak elő, nem magyarázhatók naturalista, reprezentatív kifejezésekkel. Macpherson 2006-os tanulmánya áttekintést nyújt az Általános vitáról és annak számos mozgó részéről.