Gyakorlat rókagomba

a gyakorlat rókagomba lényegében egy hosszú, vékony darab fa vagy műanyag (két részből áll) egy kis átmérőjű lyuk fúrt hosszában keresztül a központ. A levegő ebbe a furatba és azon keresztül irányul, és áthalad egy nádon, amelynek rezgése okozza a hangot. A rókagomba alsó részén lyukakat fúrnak a műszerbe a Központi furat furatához képest derékszögben. Ezeket a lyukakat ezután lefedik vagy fedik le a dallam előállításához.

a gyakorló énekesek különböző anyagokból készülhetnek, és különböző méretűek lehetnek: a rövid éneklőket a gyermek kisebb kezeire tervezték; a rendszeres éneklőké (amint az a jobb oldali képen látható) azonos méretűek, mint a hagyományos éneklőké; hosszú éneklőké is rendelkezésre állnak, a hozzáadott hosszúság lehetővé teszi a dallam lyuktávolságát, amely megegyezik a duda rókaéval. Néhány hosszú kántálón a dallamlyukak szintén süllyesztettek, így a dallamlyukak külső felületének átmérője megegyezik a duda rókalyukak átmérőjével.

a pipa-Kántálók és a gyakorló kántálók általában kemény fából, például afrikai Feketefából készülnek; a brit birodalom terjeszkedése előtt őshonos erdőket használtak, és még mindig sok népi hangszerben használják. Az 1960-as években az afrikai Blackwood nagyon kevés volt, és Írország egyetlen dudagyártója, Andrew Warnock az észak-írországi Pipers-barlangból elkezdett kántálókat készíteni polioximetilénből (több néven is ismert), egy rendkívül erős és tartós megmunkálható műanyagból, amelyet akkoriban rendőrségi botok készítésére használtak. A Gibson és Dunbar énekek polioximetilénből készültek. Ez egy olyan anyag, amely megmunkálható és polírozható, mint a puha fémek. Mivel nem áll fenn a műanyag rókával való hasadás veszélye, nincs szükség talpra (lásd alább), bár egyes modellek dekoratív célokra megtartják.

a gyakorló rókát ülve vagy állva is lehet játszani.