hosszú disznó

hosszú disznó egy elavult kifejezés az emberi húsra, amelyet kannibálok fogyasztanak. Állítólag, a hosszú disznó kifejezés a csendes-óceáni szigeteken fogyasztásra szánt emberi húsra használt kifejezés fordítása. A korai felfedezőknek és misszionáriusoknak, akik kapcsolatba léptek a kannibál csendes-óceáni szigetekkel, azt mondták, hogy az emberi hús íze hasonló a sertéshúshoz, tehát a hosszú disznó kifejezés. A Google Ngram Viewer szerint a hosszú disznó kifejezés népszerűsége az 1880-as évektől az 1920-as évekig volt a legnagyobb, amikor sok csendes-óceáni Szigetlakóval először kapcsolatba léptek és tanulmányozták. A kifejezést manapság ritkán használják, kivéve a történelmi kontextust.

példák

így Melanéziában a fogyasztásra előkészített embert “hosszú disznónak” nevezték.”(The Japan Times)

a kannibalizmus a hagyományos kultúra része volt Pápua Új-Guineában, ahol az emberi húst “hosszú disznónak” nevezték, és elszigetelt zsebekben maradt fenn a 20.század második felében, miközben az ország Ausztrál gyarmati uralom alatt állt. (The Telegraph)

annak ellenére, hogy a jelentések szerint az emberi hús íze olyan, mint a sertésé, és hogy az emberi hús pidginje lehet hosszú disznó, a végső felismerés a genomok tanulmányozásából származik. (The Guardian)

különös gondot fordítottak arra, hogy keleten elkerüljék a telepesek étkezéséről hírhedt Karankawát (a törzsek az ételt “hosszú disznónak”nevezték). (The Hollywood Reporter)

Theroux azt írta: “Az én elméletem volt, hogy Óceánia egykori kannibáljai most spammel lakmároztak, mert a Spam volt a legközelebb az emberi hús sertés ízének megközelítéséhez, “hosszú disznó”, ahogy Melanézia nagy részén szakácsnak hívták.”(The Huffington Post)

csak egy felfedező maradt életben, ez pedig Alferd Packer volt, aki csak azért tette meg, mert úgy döntött, hogy hosszú disznó étrendjét lakomázza. (Austini Krónika)