Iránban a költő 700 éves versei még mindig lángra Lobbantják a szíveket

Valentin-nap előtt meglátogattuk egy költő sírját, aki gyakran írt a szerelemről.

a 14.századi perzsa költő Hafez shirazban van eltemetve, abban a városban, ahol majdnem 700 évvel ezelőtt élt. Iránban továbbra is tisztelik, annak ellenére, hogy a romantikáról és más témákról írt, amelyeket a mai Iszlám Köztársaságban nyilvánvalóan nem ölelnek fel.

egyik mondata: “Ó, Pohárhordozó, gyújtsd fel a poharamat a bor fényével!”

a nap végén elértük Hafez sírját — a Khwaja Shamsudd, Muhammad Hafez e-Shirazi születésű férfi álnevét. A lenyugvó nap még mindig ragyogott a hegyoldalon, közvetlenül az udvar mögött. A költő sírja középen van, oszlopok által tartott tető alatt.

az emberek kezüket a faragott kőre helyezték. Az egyik egy laza fekete ruhát, lila kötött sapkát és Wilson márkájú hátizsákot viselő nő volt. Ott tartotta a kezét, mindkettőjüket, néhány percnek tűnt.

utána megkérdeztük, mit csinál.
“ez tényleg egy dolog a szívem,” mondta. “Azt hiszem, kapcsolatba kell lépnie vele, hogy megértse, mi történt velünk, köztünk.”

Firoozeh Mohammad-Zamani azt mondta, hogy amikor a keze a síron volt, beszélgetett Hafezzel. Sokat beszélnek.

“hallanom kell, amit mond nekem” – mondta.

és mit hallott?

“szerelem” – mondta nevetve. “Mindig, szerelem!”

amikor először megkerestük, megállt egy pillanatra, mielőtt válaszolt a kérdéseinkre. Arra várt, hogy Hafez elmondja neki, hogy rendben van-e, ha beenged minket a beszélgetésbe.

szerencsénkre a költő egyetértett.

“minden alkalommal, amikor idejövök, valami különleges történik velem” – mondta. “Ezúttal te vagy az.”

Mohammad-Zamani azt mondta, hogy sokszor utazott Hafez sírjához otthonából, több száz mérföldnyire. A közelben kőbe vésett vers felé intett.

“ez olyan különleges számomra, olyan mély, a legmélyebb” – mondta. “Vigyáz rám. A vers a fejemben van, és így megértem, hogy ezt most meg kell tennem.”

a költő azt tanácsolja neki, hogy mit tegyen az életében.

Mohammad-Zamani azt mondta nekünk, hogy nem egy tipikus Iráni. Golfozó — a nemzeti golfcsapat egykori tagja-és Golfoktató.

de Hafez írásainak tanácsait figyelembe véve teljes mértékben képviseli hazáját. Sok Iráni fordul tanácsért ennek a szeretett költőnek az írásaihoz, véletlenszerűen kinyitva könyveit, és bölcsességet fogadva el attól a vonaltól, amelyet látnak.

a sírkomplexum hátsó része felé vezető második udvarban két barátot találtunk, 20 év körüli nőket, akik egy falon ültek. Az egyik szürke, a másik mélyvörös volt. Iráni stílusban fejkendőt és laza köpenyt öltöttek magukra, amely még akkor is elegáns, ha megfelel a szerénység szabályainak.

az egyik nő, Atikeh Karimi éppen kinyitott egy könyvet Hafez-ről, éppen így széthúzta a borítókat, és elmondta a jobb felső verset. A szavak könnyeket csaltak a másik fiatal nő szemébe.

barátja feltett egy kérdést Hafeznek. Nem mondták meg pontosan, mi volt a kérdés. Ez a rituálé része; négyszemközt kérdezed. De azt mondták, hogy ez egy romantikus lekérdezés-nem meglepő téma, tekintettel arra, hogy Hafez egyszer írt:

“úgy tűnt, hogy a szerelem könnyű dolog

de a lábam nehéz utakra esett.”

a sír ajándékboltjában a polcok Hafez költészetének dekoratív köteteit tartják. Emily Ochsenschlager, az NPR producere vásárolt egyet vőlegényének. A polcon pedig észrevettünk egy részletet, amely a költő óriási szerepére utal az iráni életben. Lehet vásárolni egy két könyv készletet: Az egyik könyv Hafez írásai; a másik a Korán.

az iráni papoknak ki kellett békülniük a költő befolyásával, annak ellenére, hogy szerelemről és alkoholról beszélt.

“ne feküdj szemrehányást a részeg ajtaja előtt” – írta. “Hol van a bor?”

konzervatívabb olvasói a bort Isten szeretetének metaforájának tekintik. A kevésbé konzervatív olvasók néhány versben politikai jelentést találnak.

ennek a nemzetnek egyetlen uralkodója sem lehet teljesen elégedett azzal a verssel, amely így szól:

“a szultán koronája, felbecsülhetetlen értékű ékszerekkel
körülveszi a halálfélelmet és az állandó rettegést
ez egy nagyon kívánt fejruha — és mégis
megéri a veszélyt a fejre?”

ha segítségre van szüksége, hogy elmondja a szerencséjét, megtalálja azt a Hafez sírjából kifelé vezető úton.

találkoztunk egy férfival, aki a bejáratnál állt, kezében egy maroknyi, a költő szavait tartalmazó kártyával. A papírokon egy Sarah nevű színes kis madár állt. Képzett arra, hogy kiválasszon egy papírt, amely megválaszolja a jövőjével kapcsolatos kérdéseket.

“kívánj valamit” – mondta a férfi.

a madár egy papírt csipegetett a dobozban. A férfi hüvelykujjával felfelé enyhítette. És hirtelen a madár csőrében volt egy darab papír.

nem emlékszem, hogy mit mondott az újság, és nem is voltam biztos benne, hogy mit jelent.

Hafez verseiből tudok még néhány szót felidézni. A Shiraz-i költő egyszer írta:

“amikor meghalok, nyissátok ki síromat, és lássátok
a füstfelhőt, amely lábaitok körül emelkedik
halott szívemben a tűz még mindig ég érted.”