könyvespolc

háttér

a Levorphanol (lee vor’ fa Nol) egy teljesen szintetikus opioid, amely teljes agonista aktivitással rendelkezik a központi idegrendszerben, de a szívben, a tüdőben, a belekben és a bőrben is megtalálható, a központi idegrendszerben található ópiát típusú receptorokkal szemben. A Levorphanol szintén aktivitást mutat az opioid receptorokkal szemben. Az opiát receptorok bekapcsolódása az intracelluláris adenilát-cikláz gátlását, a kalcium beáramlásának csökkenését, valamint a neuronok hiperpolarizációját eredményezi az akciós potenciál elnyomásával. Ezek a hatások az opioidok tipikus fájdalomcsillapító hatásaihoz vezetnek. A levorfanol hatása hasonló a morfinéhoz, de 4-8-szor erősebb és valamivel hosszabb hatású. A Levorphanol a morphinan levo-rotációs változata, amely számos opioid és az NMDA receptor (morfinánok) inhibitorainak anyavállalata és prototípusa. A Levorphanol használatát először 1953-ban engedélyezték az Egyesült Államokban. A javallatok közepesen súlyos vagy súlyos fájdalomra vonatkoznak, amely nem reagál a nonnarkotikus fájdalomcsillapításra, valamint a perioperatív szedációra és fájdalomcsillapításra. 2 mg-os tablettákban, valamint intravénás vagy intramuszkuláris injekció formájában, 2 mg/mL koncentrációban, levo-dromoran márkanév alatt kapható. A tipikus adagok 2 mg orálisan 6-8 óránként és 1-2 mg parenterálisan 3-6 óránként, szükség szerint. A mellékhatások közé tartozik a szedáció, légzésdepresszió, zavartság, eufória, izgatottság, viszketés, izzadás, hasi puffadás, hányinger, hányás és székrekedés, az opioidokra jellemző káros hatások. A Levorphanol szabályozott anyag, és a II. ütemterv szerinti gyógyszerként van besorolva, jelezve, hogy orvosi hasznossága van, de nagy a fizikai és pszichológiai függőség és visszaélés lehetősége is.