kommunikációs hálózat

későbbi kutatás

a kiscsoportos döntéshozatalra vonatkozó kutatások nagy részét az 1950-es évektől az 1980-as évekig szimmetrikus kommunikációs hálózatokkal rendelkező csoportokban végezték, amelyekben az egyes tagok kommunikációját az egész csoport fogadta. Bibb Latan, Amerikai szociálpszichológus és kollégái az 1980-as évek végén felélesztették az érdeklődést a kommunikációs hálózatok iránt, rámutatva, hogy a nagy csoportok egyes tagjai nem tudnak könnyen kommunikálni az egész csoporttal egyszerre. Latan (latinul: latan) kifejlesztette az úgynevezett dinamikus társadalmi hatáselméletet. Ez magában foglalja a közvetlenség elvét, amely feltételezi, hogy a csoport bármely két tagja közötti befolyást annak valószínűsége jósolja meg, hogy könnyen megoszthatják a kommunikációt.

Latan a számítógépes szimulációk elvégzésével tesztelte elméletének következményeit, amelyekben az ügynökök egy kétdimenziós térben helyezkedtek el, ahol az ügynökök közötti legerősebb befolyás a közvetlen szomszédokkal történt. Minden ügynök véletlenszerűen bináris véleményt adott egy kérdésről. Az elmélet más feltételezéseivel összhangban a szimulációkban szereplő egyes ügynökök erőssége is változott (vagyis egyesek befolyásosabbak voltak, mint mások), az ügynököket pedig befolyásolta a preferenciáikat megosztó vagy ellentétes egyéb ügynökök száma.

miután szimulált néhány kommunikációs kört, amelyben az egyes ügynökök véleményét összehasonlították a többi ügynök véleményével, a kutatók azt találták, hogy a véleményeket fenntartották vagy megváltoztatták az erő, a közvetlenség és a többi ágens számának függvényében. Ezenkívül két jelentős csoportszintű jelenség merült fel. Bármelyik vélemény is volt a csoporton belül leggyakrabban, a szimulált kommunikáció után még gyakoribbá vált. És mivel a kommunikációs hálózatok korlátozták a kommunikációt, a vélemények is regionálisan csoportosultak, oly módon, hogy az ügynökök megosztották véleményüket más ügynökökkel, akik fizikailag közel álltak hozzájuk a kétdimenziós térben.

Latan és kollégái ezután megvizsgálták, hogy ezek a jelenségek az e-mailen keresztül konfigurált kommunikációs hálózatok problémáit megvitató tényleges csoportokon belül is előfordulnak-e. A számítógépes szimulációkban megfigyelt mindkét csoportszintű jelenség-a konszolidáció és a klaszterezés-a kérdéseket megvitató embercsoportokon belül is felmerült. A kommunikációs hálózatok “geometriája” —szerveződésük módja-meghatározhatja, hogy egy csoport véleménye milyen mértékben fog konszolidálódni és klaszterezni a kommunikáció függvényében. Például, ahogy a kommunikációs hálózatok “csomósabbá” vagy hierarchikusabbá válnak, a vélemények konszolidációja és csoportosítása általában növekszik.

matematikusok és fizikusok számítógépes szimulációt is alkalmaztak a korlátozott kommunikációs hálózatok tesztelésére nagy csoportokon belül. Duncan Watts ausztrál szociológus és kollégái számítógépes szimulációval oldották meg a” kis világ problémáját ” (Stanley Milgram amerikai szociálpszichológus felvetette): ha a legtöbb ember helyi hálózatokon belül kommunikál másokkal (amint azt a társadalmi hatáselmélet feltételezi), mi magyarázza azt a tényt, hogy a nagyobb csoport bármely két véletlenszerűen kiválasztott emberét meglepően kis számú kapcsolat köti össze? (Erre a jelenségre utal a Karinthy Frigyes magyar író által kitalált “hat fokú elkülönülés” kifejezés. Watts kimutatta, hogy egy kis számú véletlenszerű kommunikációs kapcsolat hozzáadása egy nagy csoport számítógépes szimulációjához ilyen kis világú hálózatokat hozna létre.

Barabasi Albert-L. számú magyar származású fizikus és munkatársai kimutatták, hogy a nagy csoportokon belüli kommunikációs hálózatok az úgynevezett “skálamentes” hálózatokkal osztoznak. Skálamentes hálózatban a nagyobb csoporton belüli egyes egyéneknek sokkal több kommunikációs partnere van, mint másoknak; a kommunikációs hálózatokon végzett korábbi munka szempontjából az ilyen tagok központosultabbnak mondhatók. A skálamentes hálózatok egy másik módja a kisvilág problémájának megoldására: amikor egy nagy csoporton belül kis számú tagnak nagyszámú kommunikációs partnere van, viszonylag kis számú linkre van szükség ahhoz, hogy csatlakozzon bármelyik véletlenszerűen kiválasztott csoporttaghoz.

Martin J. BourgeoisNicholas G. Schwabaz Encyclopaedia Britannica szerkesztői