Kuba ‘ s health care policy: prevention and active community participation
absztrakt
Kubában az egészségügyi ellátás minden polgár számára emberi jognak számít, ezért az egészségügyi ellátás nemzeti prioritás. Kuba egészségügyi politikája hangsúlyozza a megelőzést, az alapellátást, a közösségi szolgáltatásokat és a polgárok aktív részvételét. Ezek a hangsúlyok a gazdasági hátrányok ellenére lenyűgözően magas rangot eredményeztek a fő egészségügyi mutatók tekintetében. A Kubai tapasztalatok azt mutatják, hogy az ideológiai elkötelezettség és a politikai döntéshozatal befolyásolja az egészségügyi ellátást, és megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy a polgárok magas színvonalú ellátása hatalmas pénzügyi befektetést igényel. A Kubai egészségügyi rendszer fejlődése A forradalom óta tehát kihatással van az Egyesült Államok Egészségügyi rendszerére; konkrétan azt sugallja, hogy az egészségügyi szolgáltatások igazságos elosztásához az Egyesült Államokban nemzeti egészségbiztosítási és szolgáltatásnyújtási rendszerre van szükség.
PIP: Az új kubai kormány 1959-ben megkezdte a profitorientált egészségügyi rendszer átalakítását, amely 30 évvel később minden állampolgár számára ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat eredményezett, amely integrálva van a nemzeti társadalmi és gazdasági fejlődéssel. Kubában a várható élettartam magasabb, mint az USA-ban (72,5 vs.71,9). Az egészségügyi dolgozók megszüntették a gyermekbénulást, a tuberkulózist, a tífuszt és a diftériát. Az alultápláltság előfordulása az 1-15 évesek 0,7%, szemben az Egyesült Államok 5% – ával. A Kubai egészségügyi rendszer az 1960-as években kórházakban működő gyógyító rendszerként indult, de az 1970-es és 1980-as években a közösségeken alapuló elsődleges egészségügyi rendszerre váltott. 6 hierarchikus, egymásba illeszkedő szintből áll: Nemzeti Egészségügyi Intézmények és kórházi központok (kvaterner ellátás-szuper specialitás), tartományi kórházak (tercier ellátás-magas specialitás), önkormányzati kórházak (másodlagos ellátás-specialitás), 25 000-30 000 embert kiszolgáló területi egészségügyi központok (elsődleges vagy közösségi ellátás), 4000-5000 embert kiszolgáló ágazati poliklinikák, valamint a 600-700 embert lefedő családi orvoscsoport (Háziorvos, nővér és szociális munkás) által kiszolgált minipoliklinikák. A háziorvos csapat stratégiája megerősítette a betegség megfigyelését, és kitöltötte az egészségügyi állapotra és a környék jellemzőire vonatkozó információkat. A környék lakói meghatározzák saját egészségügyi ellátásukat és védelmüket. Valójában az önkéntes brigádok minipoliklinikákat és házakat építenek a háziorvosok és ápolók számára. A Kubai egészségügyi rendszer kritikusai azt állítják, hogy az orvos-népesség arány túl magas, és hogy a bruttó nemzeti termék túl nagy részét teszi ki (majdnem 15%). Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok egészségügyi rendszere a legnagyobb iparág az Egyesült Államokban, és lenyűgöző technológiai fejlődést ért el, az amerikai állampolgárok millióinak egészsége romlik. Az Egyesült Államoknak olyan rendszerre van szüksége, amely igazságos, méltányos és minőségi egészségügyi ellátást biztosít mindenki számára. Ezért az amerikai szociális munkásoknak aktívan kell dolgozniuk a nemzeti Egészségbiztosítás és a szolgáltatásnyújtási modellek felé.