O-fenilfenol és nátrium-és káliumsói: toxikológiai értékelés

Orto-fenilfenol (OPP) és nátrium – (SOPP) és kálium – (POPP) sóit gombaölő és fertőtlenítőszerként használják. Különösen az OPP és az SOPP széles körű használata, a fogyasztói expozíció lehetősége és néhány “kritikus” megállapítás miatt a toxikológiai adatbázis meglehetősen kiterjedt és összetett. Kísérleti állatokban ezeknek a vegyületeknek a szájon át és bőrön át történő egyszeri alkalmazását követően a toxicitás alacsony. A bőr és a nyálkahártyák esetében az OPP-t irritálónak, A SOPP-t és a POPP-ot maró hatásúnak kell tekinteni. Számos krónikus toxicitási és reprodukciós vizsgálat nem mutatott utalást az OPP ösztrogénszerű vagy egyéb endokrin hatásaira az emlősök szervezetében. Az OPP vagy SOPP alkalmazása után patkányokban, egerekben és nyulakban nem figyeltek meg teratogén hatást. Patkányokon végzett kétgenerációs vizsgálatokban az OPP nem befolyásolta a szaporodást. A rendelkezésre álló adatok nem utalnak az immunotoxikus tulajdonságok lényeges potenciáljára. Az OPP magas étrendi koncentrációjának alkalmazása egereknél legfeljebb 2 évig hepatocelluláris elváltozásokat váltott ki, amelyek a metabolikus igényekhez való alkalmazkodásra, a zonális degenerációra, a fokális hepatocelluláris nekrózisra és/vagy a máj pigmentációjára utalnak. Csak egy vizsgálat hím egerében, a hepatocelluláris tumorok kialakulására hajlamos törzs alkalmazásával, magas spontán incidenciával, a hepatocelluláris adenomák előfordulása nőtt. A hepatocelluláris carcinomák incidenciáját a kezelés nem befolyásolta. A patkányok ismételt orális expozíciója után a húgyhólyag urothelje (nagyon nagy dózisokban a vesemedence és a papilla is) a fő célszövet. A változások kezdetben fokozott mitózisból állnak, amelyet egyszerű epitheliális hiperplázia követ, amely papilláris és/vagy nodularis formává fejlődik, később papillómákká és átmeneti karcinómákká. A hólyagban lévő kristályok vagy kövek nem játszanak döntő szerepet ebben a kaszkádban. A SOPP ebben a tekintetben hatékonyabb, mint az OPP. A hím patkányok sokkal érzékenyebbek, mint a nőstények. Egerekben, hörcsögökben, tengerimalacokban és kutyákban az urothelialis elváltozások még nagyon magas orális dózisszintek esetén sem alakulnak ki. A patkányokon végzett eredmények megmagyarázzák, hogy miért van egy nagy genotoxicitási/mutagenitási adatbázis nemcsak az OPP-re és az SOPP-re, hanem metabolitjaikra is szinte mindenféle végponton/célponton. A bizonyítékok súlya arra utal, hogy az OPP/SOPP vagy metabolitjaik genotoxicitása nem játszik döntő szerepet az urothel karcinogenitásában. Ezek közé tartozik az OPP DNS-kötődése a patkányhólyag epitheliumához, az OPP és A SOPP, a hím és nőstény patkányok, a patkányok és egerek közötti különbségek (a nagyjából hasonló toxikokinetika ellenére), valamint az a tény, hogy a daganatok csak a hiperpláziát kiváltó dózisszinteken alakulnak ki. Ezenkívül a nem-daganatos és neoplasztikus hólyagváltozások előfordulási gyakoriságának és súlyosságának a vizelet pH-értékétől való erős függősége (ammónium-klorid vagy nátrium-hidrogén-karbonát adagolásával módosítva) összhangban van a nem-genotoxikus hatásmechanizmus hipotézisével. Végül nincs összefüggés az OPP vagy metabolitjainak vizeletkoncentrációja és a hiperpláziák / daganatok előfordulása között a húgyhólyagban. Mind a patkányokban, mind a hím egerekben jelentkező daganatkeltő hatás nagy dózisú, nem-és/vagy fajspecifikus jelenségnek tekinthető, nem – genotoxikus hatásmechanizmus alapján, és ezért arra a következtetésre lehet jutni, hogy a hagyományos biztonsági határérték-megközelítések megfelelőek az OPP és sói alkalmazásának kockázatának értékelésekor.