PMC
Vita
Lunate diszlokációk jellemzően fiatal felnőtteknél fordulnak elő nagy energiájú traumát követően, amely a dorsiflexált csukló betöltését okozza. Kevésbé gyakori, mint a kevésbé súlyos perilunate diszlokáció. Úgy tekintik, hogy a veszélyes instabilitás IV. szakaszát képviseli.3 az alapos klinikai értékelés és képalkotás létfontosságú szerepet játszik ezeknek a sérüléseknek az értékelésében, amelyek gyakran felismerhetetlenek és kezeletlenek a vészhelyzetben, ami krónikus fogyatékosságot és fájdalmat eredményez. Egy multicentrikus tanulmányban Herzberg et al. az esetek legfeljebb 25% – ában elmulasztott diagnózisról számoltak be.4 a mi betegünknél is a diagnózis hiányzott az első értékeléskor. Elengedhetetlen, hogy a jó klinikai értékelést gondosan elvégzett radiográfia kövesse, beleértve a csukló valódi oldalirányú vetületét. Az antero-posterior vetületen a lunate diszlokáció tipikus radiográfiai eredményei közé tartozik a Gilula ívek vagy vonalak megzavarása. Ezek a vonalak a csukló normál AP vetületében láthatók semleges helyzetben. Az I. ív a scaphoid, a lunate és a triquetral csontok proximális felületét vázolja, míg az II. ív a disztális felületeket. A III. ív körvonalazza a capitate és a hamate proximális felszínét. A betegünkben az I. és II. kéztőív megszakadt. A hold, amely átfedi a kapitátumot, háromszög alakú konfigurációt feltételez, amelyet gyakran ‘pite darabnak’ vagy ‘háromszög’ megjelenésnek neveznek. A betegünkben a holdnak ez az átfedése inkább a sugárral volt, kevésbé a kapitánnyal. Az oldalsó vetület diagnosztikus a hold és a perilunate diszlokációkra. Az értékelés magában foglalja a hold vagy a carpus elmozdulását a Nelson vonalaihoz képest, amelyek a volar és a dorsalis radiális vonalak. Lunate diszlokáció esetén a csont elmozdult és szögelt volarly, és’ kiömlött teáscsésze ‘ megjelenést kölcsönöz. Nem tagolódik a kapitátummal vagy a sugárral.
az entrapment neuropathia diagnózisát pontos anamnézis, klinikai vizsgálat, elektrofiziológiai vizsgálat és képalkotás teszi lehetővé. Az ultrahangvizsgálat és a mágneses rezonancia képalkotás a két módszer, amelyek fontos szerepet játszanak a befogás és más típusú neuropathia értékelésében. Míg az ultrahang operátorfüggő modalitás, az MRI, ahol rendelkezésre áll, előnye, hogy bemutatja az okot, egyes esetekben, valamint az idegek beszorulásának hatásait.5 az érintett ideg jelintenzitásának változása az ideg hiperintenzitásaként értékelhető a T2 súlyozott vagy keverési szekvenciákon. Az érintett izomcsoportra gyakorolt hatások nyilvánvalóak lehetnek szubakut denervációs ödéma hipertenzitásként jelenik meg a T2 súlyozott vagy keverési szekvenciákon, amelyek jellemzően 2-4 héttel a denerváció után válnak nyilvánvalóvá. Az MRI-n az izomödéma ezen megállapításának különféle okai vannak, például autoimmun állapotok, enyhe sérülések, fertőző myositis flegmon nélkül, sugárterápia, rekesz szindróma, korai myositis ossificans, rhabdomyolysis, sarlósejtes anaemia, átmeneti jelenség edzés után és szubakut denerváció, mint ebben a betegben. Ennek a denervációs ödémának a patogenezise kevéssé ismert, azonban a feltételezett mechanizmusok az értágítók felszabadulása, a helyi metabolikus változások és a kapilláris megnagyobbodás. Az érintett izomban egyenletesen okoz ödémát. Ha a normális beidegzés helyreáll, a változások végül normalizálódnak, míg az érintett izmok zsíros változása, amely a T1 súlyozott szekvenciák magas jeleként nyilvánvaló, a térfogatveszteséggel együtt a folyamat visszafordíthatatlansága felé mutat.6 betegünknél a műtét után 6 héttel végzett MRI a denervációs ödéma jelentős felbontását tárta fel a thenar izmok (ábra. 4).
műtét utáni keverési kép 6 hét után, amely a denervációs ödéma részleges felbontását mutatja.