PMC
Vita
különböző tanulmányok vizsgálták az ED és az OSAS közötti kapcsolatot az 1970–es évek óta 14-18. Ezek közül a tanulmányok közül azonban nagyon kevés egyidejűleg vizsgálta a depressziót, amely az ED egyik legfontosabb oka is. Ezenkívül csak néhány tanulmányban vizsgálták az erekciós funkció változását a CPAP-kezelés után OSAS-esetekben. Fő célunk ebben a prospektív vizsgálatban az ED és az OSAS közötti kapcsolat összehasonlítása volt a betegek szelektív csoportjában.
a CPAP terápiát a pulmonológusok arany standard kezelésnek tekintik az OSAS kezelésben19. 3 hónapos CPAP-kezelést kezdtünk 28 OSAS-es esetben, bizonyos indikációkkal (AHI 65 / óra vagy AHI 5, plusz jelentős/nyilvánvaló tünetek, kardiovaszkuláris vagy cerebrovascularis kockázati tényezők, valamint mentális rendellenességek megléte) . A 3 hónapos terápiát részesítettük előnyben, mert; az irodalmi áttekintés után arra a következtetésre jutottunk, hogy a klinikai javulás optimális időtartama 3 hónap volt20, 21.
2005-ben, gon ons et al. az erektilis funkciót olyan OSAS-ban szenvedő betegeknél vizsgálták, akik egy hónapig CPAP-kezelésben részesültek22. 98 beteget értékeltek, és kiderült, hogy az OSAS-ban szenvedő betegek ED-je éjszakai hipoxémiával függ össze. Vizsgálatunkban az éjszakai hipoxémiát hasonlóan keresték az egész éjszaka mért oxigéntelítettségi értékekkel. Amikor az átlagos oxigéntelítettségi értékek határértékét 89%-nak vettük éjszakai hipoxémia esetén; az éjszakai hipoxémiában szenvedő betegek átlagos IIEF-5 pontszáma statisztikailag szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az éjszakai hipoxémiában nem szenvedő betegeké. Úgy gondoljuk, hogy az OSAS-ban szenvedő betegek visszatérő apnoe-rohamai hipoxia reperfúziós sérülést és oxidatív stresszt, oxigéngyökök és endothel eredetű salétromsav felszabadulását és működésének zavarait okozzák egyidejűleg. Tehát a NO útvonalra gyakorolt hatás révén az éjszakai hipoxémia ED23-at okozhat.
a depresszió a legfontosabb pszichiátriai rendellenesség, amely ED-t okozhat OSAS-ban szenvedő betegeknél. Statisztikailag szignifikáns különbséget nem határoztak meg a BDI tekintetében a betegcsoportok között. Hasonlóképpen, amikor a kontrollcsoportokat és a vizsgálati csoportokat összehasonlították, nem dokumentáltak statisztikai szignifikanciát. Tehát úgy gondoljuk, hogy a csoportok közötti eltérések a BDI pontszámok szempontjából minimálisak voltak. Például, ha lenne egy csoportunk, amelynek szignifikánsan magasabb a BDI-pontszáma; az IIEF-pontszám valószínűleg befolyásolná ezt a csoportot, és ez korlátozó tényező lenne az ED és az OSAS közötti kapcsolat értékelésében. Mivel a depresszió az ED egyik fő kockázati tényezője.
az ED és az OSAS közötti összefüggést vizsgáló egyik legszélesebb körű prevalencia-vizsgálat Andersen et al.24. Teljesen 467, 20-80 éves korú Férfit vontak be ebbe az epidemiológiai vizsgálatba. Amikor az ED-t befolyásoló paramétereket logisztikai regressziós modellel vizsgálták, megfigyelték, hogy az elhízás (esélyhányados =1,8), az alacsony tesztoszteronszint (esélyhányados= 4,28), a megszakadt életminőség (esélyhányados: 4,4), az AHI 15 év felett (esélyhányados=2,75) és az OSAS diagnózis (esélyhányados= 2,13) prediktív volt az ED-re. A jelenlegi vizsgálatban nem állapítottak meg statisztikailag szignifikáns különbséget a vizsgálati csoportok között az átlagos IIEF-5 pontszámok összehasonlításakor. Bár a p érték jelentéktelen volt a csoportok között, az OSAS súlyossági fokának növekedésével az IIEF-5 pontszámok alacsonyabbak voltak (1. táblázat). Tehát számunkra nem lehet azt mondani, hogy az OSAS súlyossága erősen meghatározza az ED – t.
ma az életkorot tekintik az ED etiopatogenezisének legfontosabb meghatározójának. Az életkor esélyhányadosa 21,65 volt az Andersen et al24 által végzett tanulmányban. Ez azt jelenti, hogy az 50 év feletti férfiak körülbelül 21-szer nagyobb kockázatot jelentenek az ED-re, mint a 20-30 év közötti Férfiak. Mivel tanulmányunk életkorának megfelelő volt, tanulmányunkban képesek voltunk kiküszöbölni az ED etiológiájának legfontosabb meghatározóját.
a jelenlegi szakirodalom áttekintésekor voltak olyan vizsgálatok is, amelyek nem mutattak összefüggést az OSAS és az ED18,25,26 között. Schiavi et al. 70 férfi éjszakai péniszdaganatát vizsgálták poliszomnográfiás vizsgálattal, amely egész éjjel négy napig tartott, és nem talált összefüggést az alvási apnoe és az ED26 között. Ezenkívül 285 ED-ben szenvedő férfit vizsgáltak meg egy seftal et al. Az OSAS kockázati tényezőit kereső felmérés készült ezekkel a betegekkel. A vizsgálat eredményei szerint; annak ellenére, hogy az ED-ben szenvedő betegeknél különböző alvászavarokat határoztak meg, nem találtak összefüggést az OSAS és az ED közötti kapcsolatról27. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy az OSAS vizsgálata felmérésen alapult, és ebben a vizsgálatban nem végeztek poliszomnográfiai értékelést. Később, Margel et al., 209 beteget vizsgáltak meg hasonlóan alváskérdéses felmérés és IIEF kérdőív segítségével, és minden beteget poliszomnográfiás értékelésnek vetettek alá28. Meghatározták az IIEF pontszámok csökkenését OSAS-ban szenvedő betegeknél, azonban ez a csökkenés statisztikailag nem volt szignifikáns. Statisztikailag szignifikáns IIEF csökkenést csak súlyos OSAS-ban szenvedő betegeknél határoztak meg. Ellentétben a margel et al. vizsgálatunkban a súlyos OSAS-ban szenvedő férfiak átlagos IIEF-5 pontszáma (3. csoport) nem különbözött szignifikánsan az 1.és a 2. csoporttól. Az OSAS súlyosságának növekedésével azonban hajlamos volt csökkenni az IIEF-5 pontszámok.
az orr CPAP-kezelés hatékony OSAS-ban szenvedő betegeknél. Érdekes tanulmányt végzett Perimenis et al.29. Ebben a vizsgálatban az OSAS – ban és ED – ben szenvedő betegeket, akik csak CPAP-kezelésben részesültek, a szildenafil plusz CPAP – kezeléssel hasonlították össze. Megállapították, hogy a CPAP-val együtt alkalmazott szildenafil kezelés hatékonyabb, mint a CPAP – kezelés. ED fokozatot súlyos alvási apnoéban szenvedő betegeknél Taskin et al., és a CPAP-kezelés lehetséges előnyeit az ED-n keresték10. Negyven súlyos OSAS-ban szenvedő beteget randomizáltak 2 kezelési csoportba. Míg az első csoportba tartozó férfiakat CPAP-terápiával kezelték, a második csoportba tartozó férfiakat antidepresszáns gyógyszerekkel kezelték egy hónapig. Az átlagos IIEF – 5 pontszám elérte a 19,06-ot az első csoport 15,71-ről, és ez a növekedés statisztikailag szignifikáns volt. Az OSAS-ban szenvedő férfiakat “3 hónapos” CPAP-kezelés után értékeltük. Úgy gondoltuk, hogy az “1 hónapos” CPAP-kezelés nem lesz elegendő az ED klinikai javulásához. Amint az a 2. táblázatban látható, az átlagos IIEF-5 pontszám, amely 16,45 volt a CPAP-kezelés előtt, 20,54-re emelkedett az enyhe-közepes OSAS-ban szenvedő betegek kezelése után (2.csoport) (p=0,005). A súlyos OSAS-ban szenvedő betegek vizsgálatakor az átlagos IIEF-5 pontszám 21,17-re emelkedett, ami 16,70 volt a kezelés előtt (p= 0,001). Taskin és munkatársai csak súlyos OSAS-ban szenvedő betegeket vizsgáltak. Ezenkívül enyhe-mérsékelt OSAS-ban szenvedő férfiakat is megvizsgáltunk. Vizsgálatunk eredményei szerint azt mondhatjuk, hogy az enyhe vagy közepesen súlyos OSAS-ban szenvedő férfiak is részesülhetnek a 3 hónapos CPAP-kezelésben, mint súlyos OSAS-ban szenvedő betegek.
véleményünk szerint, ha az OSAS-ban szenvedő férfiak ED-ben szenvednek, a CPAP-kezelésnek hatékonynak kell lennie. A CPAP terápia orális szildenafil kezeléssel kombinálva még előnyösebb lehet, mint Perimenis et al. korábban javasolt29. Ezzel a véleménnyel ellentétben 60 OSAS-ban szenvedő beteget kezeltek CPAP-val egy margel et al. ennek a kezelésnek a hosszú távú hatásait vizsgálták. Érdekes módon az IIEF-5 pontszámok csökkentek a CPAP kezelés után30. Más szavakkal, arra a következtetésre jutottak, hogy a CPAP-kezelés a javulás helyett megzavarhatja az erekciós funkciót. De, mint Taskin et al. már a cikkeikben is szerepel, úgy gondoljuk, hogy a CPAP-kezelést nem adták be kellőképpen ebben a tanulmányban. Margel et al. csak “egy órás CPAP-kezelést adott be egy hét alatt”. Tanulmányunkban azonban a CPAP-terápiát “minden este 3 hónapig” adták be. Hisszük, hogy intenzív CPAP-kezelésre van szükség, különösen súlyos OSAS-ban szenvedő betegeknél az ED panaszok csökkentése érdekében.
mind a teljes, mind a szabad tesztoszteron szint alacsonyabb volt az OSAS-ban szenvedő betegeknél a Gambineri et al31 által végzett vizsgálat eredményei szerint. Ezzel szemben nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a teljes tesztoszteron tekintetében a csoportok között tanulmányunkban (1.táblázat). Így a jelenlegi vizsgálati adatok nem támasztják alá azt a hipotézist, miszerint az OSAS csökkenti a szérum tesztoszteron szintjét.
a jelen tanulmány számos korlátozását kell figyelembe venni. Bár minden poliszomnográfiai mérést és értékelést ugyanazok a pulmonológusok végeztek (T. O.; R. A.), akiket elvakítottak a vizsgálati csoportokban a férfiak IIEF eredményei és merevedési képessége, az erectilis dysfunctio és a depresszió értékelése az IIEF és a BDI kérdőíveken keresztül továbbra is szubjektív értékelési módozatok maradnak. Ma azonban az IIEF-et széles körben használt, többdimenziós önjelentési eszköznek tekintik a férfi szexuális funkció értékelésére, és az ED32 klinikai vizsgálataiban a hatékonyság értékelésének “arany standard” mércéjeként fogadják el. Ugyanez vonatkozik a BDI kérdőívre33. Másodszor, a minta mérete nem elég nagy ahhoz, hogy diszkrét következtetést vonjunk le. Sajnos legjobb tudomásunk szerint nem tettek közzé prospektív, randomizált, életkornak megfelelő klinikai vizsgálatot nagyobb sorozatokkal, értékelve a CPAP terápia eredményeit ED-n OSAS-ban szenvedő betegeknél. Az erre a témára összpontosító további tanulmányok meggyőzőbb adatokat adhatnak.