rövid kommunikációa bicepsz és a coracobrachialis rövid fejének összekapcsolt ínének a váll stabilitására és kinematikájára gyakorolt hatása in vitro szimuláció során

az in vitro szimuláció során a váll kinematikáját és stabilitását a szimulációra kiválasztott izmok és azok terhelése befolyásolja. A meglévő szimulátorok általában működtetik a rotátor mandzsettát és a deltoidokat; a másodlagos izmok, például az összekapcsolt ínt alkotó izmok hozzájárulása azonban nem jól ismert. Az összekapcsolt ín a bicepsz és a coracobrachialis rövid fejének eredetéből áll (SH&C), és úgy gondolják, hogy Elülső stabilizáló hatást fejt ki. Ez a tanulmány az SH&C Feszültség hatását vizsgálta négy terhelési szinten: 0, 5, 10, 15 N. elsődleges eredményváltozónk a glenohumerális merevség volt az elülső terhelésnél, de a belső/külső forgást és a mozgás kiterjesztési tartományát is mértük. Négy közös konfigurációt teszteltünk: addukció és 90 db kombinált elrablás, mindegyik semleges és maximális külső forgatásban. A növekvő SH&C terhelés a megnövekedett glenohumerális merevség jelentős tendenciáját eredményezte az összes ízületi konfiguráció átlagában (p=0,008). Az abduction során semleges forgási különbségeket találtak a 10 és 15 N merevség között a 0 N-hez képest (p=0,038, illetve 0,043); azonban a három másik ízületi konfiguráció esetében nem találtak különbséget. Volt egy tendencia a vállhosszabbítás tartományának csökkenésére az SH&C terhelés növekedésével, de ez nem érte el a szignifikanciát (p=0,065). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az SH&C stabilizáló gáthatást biztosít, de csak olyan konfigurációkban, amikor közvetlenül a humerális fej elé tekeredik. Így az SH&C terhelés valószínűleg kritikus fontosságú az in vitro szimuláció szempontjából az ízületi stabilitásra és a kinematikára gyakorolt hatása miatt.