többszörös önséma

Ön-eltérés Elméletön-eltérés Elméletön-eltérés elmélet

(Higgins, 1987,1989 a).

tényleges self-hogyan jelenleg

ideális self-hogyan szeretne lenni

kellene self – mit gondolsz, meg kell

a tényleges én és az ideális én közötti eltérések levert érzelmeket eredményeznek (csalódás, elégedetlenség, szomorúság); a tényleges én és az kellene én közötti eltérések izgatottsághoz vezetnek (félelem, fenyegetés, nyugtalanság, szorongás)

az, hogy egy személy úgy véli-e, hogy képes megoldani az eltérést, befolyásolja a tapasztalt érzelmek típusát. Ha nem hiszünk abban, hogy képesek vagyunk megfelelni az ideálnak, az depresszióval, kedvetlenséggel és fáradtsággal jár. A tényleges énünk és az ideális énünk közötti ellentmondás észlelése, amely nem alkalmas a bezárkózásra, a reménytelenség érzését, a képességgel kapcsolatos depressziót eredményezi (p.192)

Az én komplexitása (Linville, 1987) minél kevésbé bonyolult egy személy kognitív ábrázolása az énről, annál szélsőségesebbek lesznek a személy befolyásolási ingadozásai és önértékelése a hullámvölgyekre adott válaszként. Az önbonyolultság pufferként működik a stresszes életesemények negatív hatása ellen.

az önkép stabilitása?

több önálló fogalmak, amelyek szituációs cued. A működő énkép folyamatosan aktív, a váltás válasz a személyes szükségletekre és a szituációs esetlegességekre. Szabályozza a folyamatos viselkedést.

kontextus hatások-aktiválja az egyik saját séma helyett egy másik. Amikor az emberek leírják magukat, olyan tulajdonságokat említenek, amelyek megkülönböztetik őket egy adott kontextusban.

alapozás-az én mely aspektusai, amelyeket a korábbi tapasztalatok nemrégiben aktiváltak, szintén befolyásolják, hogy mely komponensek érhetők el jelenleg az áram értelmezéséhez

wicklund-objektív önismeret-alapozás – magában foglalja az önkódoló információ egyik aspektusa felé irányított koncentrált figyelem kódolását az én szempontjából; öntudatossá válunk, amikor látjuk magunkat a tükörben, halljuk a hangunkat szalagon; tudjuk, hogy létezünk.

amikor önmagunk tudatában vagyunk, értékeljük magunkat; összehasonlítva magunkat valamilyen standarddal (negatív érzéseket és depressziót okozhat)

az önismeret viselkedési útmutatóként szolgálhat (Duval, Duval & Neely (1979) videoszalag a nemi betegségről; Ön vs.nem önfókusz/ alapozás-vegye figyelembe az önmagát a kérdéssel kapcsolatban. Az önközpontú Ss nagyobb valószínűséggel tett valamit (képzelje el, hogy az orvosnál van, és azt mondja, hogy HIV-pozitív). Az önfókuszos állapotban lévő Ss-ek nagyobb valószínűséggel hallgatták meg az érveket, és orvoshoz fordultak. Alapozó memória készlet rólad, és kapcsolatban a kérdés

öntudat skála-hajlam a figyelem befelé összpontosítására; privát s. c. – összpontosítson az én személyes aspektusaira (testi érzések, hiedelmek…); nyilvános öntudat – tudatosságunk arról, hogy társadalmi tárgy vagyunk

a nemi, faji és etnikai identitások az önséma részét képezik; az önfogalmak a megkülönböztető képességet tükrözik. Amikor a 4. osztályosokat arra kérték, hogy írják le magukat, elmondták azokat a dolgokat, amelyek megkülönböztetik őket