utilitarizmus kontra deontológia: filozófia a szerzői joghoz

absztrakt

az Anglosaxon szerzői jogi rendszer az utilitarizmus elméletein alapszik, míg az Európai rendszer általában a deontológián alapul. Számos sajátos vonás segít nekünk abban, hogy meghatározzuk, melyik elméletet támogatja a szerzői jogi rendszer. Például a szerzők és alkotók erkölcsi jogainak kezelése nagyon ékesszólóan mutatja ezt a különbséget. Európában, az 1886. évi Berni Egyezménnyel kezdve, a szerzők és alkotók jogot élveznek az apaságra, az első publikációhoz és a mű integritásához; az Egyesült Államokban a vizuális művészek jogairól szóló 1990.évi törvény értelmében főként csak a vizuális művészek részesülnek hasonló védelemben. Az elmúlt évtizedben az Európai Unió számos szerzői jogi irányelvet vezetett be, amelyek sokkal jobban megközelítik az amerikai rendszert, mint azt a múltban valaha is lehetségesnek tartották. Míg a személyhez fűződő jogokra vonatkozó nemzeti jogszabályok sértetlenek maradnak, a számítógépes programokról szóló 1991.évi irányelv, az adatbázisokról szóló 1996. évi irányelv, az információs társadalomról szóló 2001. évi irányelv, valamint a 2001. évi viszonteladási jogról szóló irányelv erősen a szerzői jogok gazdasági indokaira támaszkodik. A mű megkísérli bemutatni, hogyan történt ez a megközelítés, egy olyan időszakban, amikor az Európai Unióban a szerzői jog filozófiai gondolkodásában nem tűnik jelentős változásnak a fenntartható. Ez a munka azt is megkísérli megmagyarázni, hogy miért tűnik úgy, hogy a gazdasági logika felváltotta az EU deontológiai logikáját, hangsúlyozva a szerzői jogi iparágak lobbizásának és az Európai Unión kívüli erők nyomásának hatását. A mű végül arra a következtetésre jut, amely a szerzői jog mögött meghúzódó deontológiai érvelés felsőbbrendűségén alapul.