PMC

vita

a felmérésre adott orvos válasza alapján jelentős eltérések voltak az orvosok elméleti megközelítésében egy nem toxikus újszülöttnél lokalizált tőgygyulladással. A beteg tényleges kezelésekor azonban az orvosok a betegek 80% – át 1-3 napos intravénás antibiotikumokkal kezelték, jó staphylococcus lefedettséggel, majd orális antibiotikumokkal 7-10 napig. A betegek fennmaradó 20% – át sikeresen kezelték orális antibiotikumokkal. Bár a szakirodalom nem támogatja ezt a megközelítést egyértelműen, legalább egy fő gyermekgyógyászati sürgősségi tankönyv intravénás antibiotikumokat javasol, amíg a tenyészetek eredményei rendelkezésre nem állnak, metszéssel és vízelvezetéssel, ha indokolt.

vizsgálatunkban a betegek 50% – ánál végeztek vérkultúrákat, 5/6 negatív volt. Walsh et al. 41 kórházban ápolt újszülöttet és 2 hónaposnál fiatalabb csecsemőt vizsgáltak, akiknél mastitist diagnosztizáltak az emlő gyulladásának jeleivel. Tizenkilenc vérkultúrát és kilenc cerebrospinális folyadék (CSF) kultúrát végeztek; egyik sem volt pozitív, ami arra utal, hogy vérkultúra és lumbálpunkció nem szükséges, hacsak nincs klinikai indikáció. A vizsgálatban részt vevő 36 beteg közül harminckét nőtt S. aureus; más tenyésztett organizmusok voltak a Staphylococcus epidermis, az alfa-hemolitikus Streptococcus, A Peptostreptococcus és a B csoport Streptococcus. A szerzők azt javasolták, hogy parenterális béta-laktamáz–rezisztens penicillinnel kezdjék meg a terápiát, és adjanak hozzá aminoglikozidot, ha a beteg szeptikusnak tűnik, és ha a genny Gram-foltja tiszta staphylococcusokat jelez, elegendő egyetlen anti-staphylococcus gyógyszer. Egy tanulmányban Faden et al., összesen 22 tőgygyulladásban szenvedő beteg közül 14 csecsemő volt szisztémás jelekkel és tünetekkel vagy anélkül. Mindegyiken CSF-et és vérkultúrákat végeztek, amelyek mindegyike negatív volt, és mindegyiket IV-vel kezelték, majd orális antibiotikumokkal.

Stricker 18, 12-45 napos tőgygyulladásban szenvedő csecsemőt vizsgált, beleértve a szisztémás megnyilvánulásokban szenvedő betegeket is; 12 melltályog alakult ki, köztük 5, akiket orális antibiotikumokkal előkezeltek. A vérkultúrát csak két betegnél végezték, és mindkét esetben negatív volt. A szerzők parenterális antibiotikumokkal történő kezelést javasoltak az orális antimikrobiális kezelés kudarcával járó viszonylag magas tályogképződés miatt. A kezeléssel kapcsolatos további információk azonban hiányoznak ebben a tanulmányban.

vizsgálatunkban egyik beteg sem, még azok is, akiknek emelkedett fehérvérsejtszámuk volt, lumbálpunkción esett át, és bár a teljes vérképet 75% – ban végezték, úgy tűnt, hogy nem befolyásolja következetesen az orvosok terveit, mivel két beteget orális antibiotikumokkal kezeltek CBC nélkül, és minden más beteg parenterális antibiotikumokat kapott, függetlenül a CBC eredményétől.

amint azt a tanulmányunk javasolja, a Gram-folt megszerzésének hasznossága és a gennyes mellváladék tenyésztése szintén megkérdőjelezhető, mivel az újszülöttkori tőgygyulladás legtöbb esetét s okozza. aureus. A tenyésztés eredményei azonban később hasznosak lehetnek, ha a beteg állapota nem javul vagy romlik.

a mell ultrahangja megerősítheti a tályogot, de ez nem feltétlenül írja elő a műtéti beavatkozást, hacsak nincs ingadozás. Vizsgálatunkban csak 2 (16,6%) csecsemő, akiket fizikai vizsgálattal gyanítottak emlőtályogról, ultrahangon esett át, amely nem erősítette meg a tályogot. Hasonlóképpen, további négy beteg közül, akiknél klinikailag tályogok gyanúja merült fel, kettő ultrahang nélküli vízelvezetésen esett át, a fennmaradó kettő pedig nem esett át bemetszésen vagy vízelvezetésen.

fontos megkülönböztetni a tőgygyulladást a fiziológiás emlő hipertrófiától, amely állapot spontán megszűnik. Fiziológiás hipertrófiában a mellrügy sem vörös, sem gyengéd, a mellbimbó ürítése, ha van, inkább tejszerű, mint gennyes.

vizsgálatunkat korlátozza a kérdőívünkre adott válaszok viszonylag alacsony száma és a betegek alacsony száma elérhető a diagram áttekintéséhez. Ezenkívül az intézményünkből származó S. aureus törzsek érzékenységi mintázata nagyon eltérhet a többiektől, korlátozva eredményeink általánosíthatóságát. Prospektív vizsgálat, amely összehasonlítja az újszülött masztitisz kezelésének különböző megközelítéseit szisztémás megnyilvánulások nélkül, nehéz javaslat ennek az állapotnak a ritkasága miatt.

megmutattuk, hogy bár a klinikusok azt mondják, hogy nem világos, hogyan kell megközelíteni ezt az állapotot, hajlamosak követni legalább egy fő gyermekgyógyászati sürgősségi tankönyvben idézett ajánlásokat. A rendelkezésre álló szakirodalom áttekintése alapján a nem toxikus tőgygyulladásos csecsemőknek csak korlátozott vizsgálatokon kell átesniük, és az orális antibiotikum kezelés megfontolható, különösen, ha a megfelelő nyomon követés biztosítható.