tartsa a kapcsolatot

a Polar stratospheric clouds (PSC) központi szerepet játszik az ózonlyuk kialakulásában az Antarktiszon és az Északi-sarkvidéken. A PSC-k olyan felületeket biztosítanak, amelyeken heterogén kémiai reakciók zajlanak. Ezek a reakciók a sztratoszférában a klór szabad gyököinek termeléséhez vezetnek, amelyek közvetlenül elpusztítják az ózonmolekulákat.

az egyablakos ügyintézési pontok a téli és kora tavaszi időszakban a 10 km-től 25 km-ig terjedő magasságtartományban körülbelül 60 Kb szélességűek. A felhőket részecskeméretük és képződési hőmérsékletük szerint I. és II.típusba sorolják.

a II-es típusú felhők, más néven gyöngyház-vagy gyöngyházfelhők, jégkristályokból állnak, és akkor alakulnak ki, amikor a hőmérséklet a jégfagypont alatt van (általában -83 C alatt).

az I. típusú PSC-k optikailag sokkal vékonyabbak, mint a II.típusú felhők, és képződési küszöbértékük 5-8 kb C a fagypont felett. Ezek a felhők főleg hidratált salétromsav és kénsav cseppekből állnak.

két évtizedes kutatás ellenére a PSCs klimatológiája nincs jól leírva, és ez hatással van az ózonréteg-lebontási modellek pontosságára. A PSC-események időzítése és időtartama, földrajzi kiterjedésük és vertikális eloszlásuk, valamint éves változékonyságuk nem jól ismert. A Davis LIDAR-t 2001 óta használják a sztratoszférikus felhők tanulmányozására. A megfigyelések a Rayleigh lézer visszaverődésének profiljaiból állnak, 532 nm hullámhosszon, a magasság függvényében. A mérések a felhők klimatológiájának és a sztratoszféra hőmérsékleti szerkezetéhez való viszonyának, valamint a légköri gravitációs hullámok és a bolygóhullámok szerkezetének és ózonrétegének modulálására gyakorolt hatásának vizsgálatára szolgálnak.

az ausztrál antarktiszi osztály arra ösztönzi az Antarktiszra utazó embereket, hogy figyeljék ezeket a felhőket, és jelentsenek minden észlelést. Ez az információ potenciálisan hasznos a Davis LIDAR megfigyeléseivel, a műholdas mérésekkel és a légköri modellek előrejelzéseivel összehasonlítva.