21 ápolási problémák Faye Abdellah
a huszonegy ápolási problémák elméletét fejlesztette ki Faye Glenn Abdellah. Ápolási modellje abban az időben progresszív volt, mivel az ápolási diagnózisra utal egy olyan időszakban, amikor az ápolóknak azt tanították, hogy a diagnózisok nem képezik részét az egészségügyi ellátásban betöltött szerepüknek.
a huszonegy ápolási problémában azonosíthatók sajátos jellemzők. Az elmélet összekapcsolta az egészség, az ápolási problémák és a problémamegoldás fogalmát. A problémamegoldás olyan tevékenység, amely természeténél fogva logikus. A keret az ápolási gyakorlatra és az egyes betegekre összpontosít.
az ápolási elméletben azonosított huszonegy ápolási probléma tíz lépésből áll, amelyeket a beteg problémáinak azonosítására használnak, és tizenegy készséget használnak a kezelési tipológia vagy az ápolási terv kidolgozásához.
a beteg problémáinak azonosítására szolgáló tíz lépés a következő:
- Ismerje meg a beteget
- rendezze a releváns és jelentős adatokat
- általánosítson a rendelkezésre álló adatokról a más betegek által bemutatott hasonló ápolási problémákkal kapcsolatban
- azonosítsa a terápiás tervet
- tesztelje az általánosításokat a beteggel, és végezzen további általánosításokat
- érvényesítse a beteg következtetéseit az ápolási problémáiról
- folytassa a beteg megfigyelését és értékelését egy bizonyos ideig, hogy azonosítsa a viselkedését befolyásoló attitűdöket és nyomokat
- fedezze fel a beteg és családja
- határozza meg, hogy az ápolók hogyan érzik magukat a beteg ápolási problémáival kapcsolatban
- beszélje meg és dolgozzon ki egy átfogó ápolási tervet
az elmélet tizenegy ápolási készsége:
- az egészségi állapot megfigyelése
- kommunikációs készségek
- tudás alkalmazása
- a betegek és családok oktatása
- munkaszervezés és tervezés
- forrásanyagok használata
- személyzeti anyagok használata
- problémamegoldó
- mások munkájának iránya
- az Ön terápiás alkalmazása
- ápolási eljárás
a huszonegy ápolási probléma három kategóriába sorolható: a betegek fizikai, szociológiai és érzelmi szükségletei; a beteg és a nővér közötti interperszonális kapcsolatok típusai; és a betegellátás közös elemei.
a betegek szükségletei négy kategóriába sorolhatók: minden beteg számára alapvető, fenntartható ellátási igények, helyreállító ellátási igények és helyreállító ellátási igények.
minden beteg számára alapvető szükséglet a jó higiénia és a fizikai kényelem fenntartása; az optimális aktivitás előmozdítása, beleértve a testmozgást, a pihenést és az alvást; a biztonság előmozdítása a balesetek, sérülések vagy egyéb traumák megelőzése, valamint a fertőzés terjedésének megelőzése révén; és fenntartja a jó testmechanikát, és megakadályozza vagy korrigálja a deformitást.
a fenntartható ellátási igények megkönnyítik az oxigénellátás fenntartását az összes testsejt számára; megkönnyíti az összes testsejt táplálkozásának fenntartását; megkönnyíti az elimináció fenntartását; megkönnyíti a folyadék és az elektrolit egyensúly fenntartását; felismeri a test fiziológiai reakcióit a betegségekre; megkönnyíti a szabályozó mechanizmusok és funkciók fenntartását; és megkönnyíti az érzékszervi funkció fenntartását.
javító gondozási igények azonosítsa és fogadja el a pozitív és negatív kifejezéseket, érzéseket és reakciókat; azonosítsa és fogadja el az érzelmek és a szerves betegségek összefüggéseit; elősegíti a hatékony verbális és nem verbális kommunikáció fenntartását; elősegíti a produktív interperszonális kapcsolatok fejlődését; elősegíti a személyes spirituális célok elérése felé történő haladást; terápiás környezet létrehozása és fenntartása; és megkönnyíti az én, mint egyén tudatosságát, változó fizikai, érzelmi és fejlődési igényekkel.
a helyreállító ellátás szükségessége magában foglalja a lehetséges optimális célok elfogadását mind a fizikai, mind az érzelmi korlátok fényében; a közösségi források felhasználása a betegségből eredő problémák megoldására; valamint a társadalmi problémák befolyásoló tényezőként betöltött szerepének megértése betegség esetén.
a huszonegy ápolási probléma modell szerint a betegeket fizikai, érzelmi és szociológiai szükségletekkel írják le. Az emberek az ápolás létezésének egyetlen igazolását is jelentik. Vagyis emberek nélkül az ápolás nem lenne szakma, mivel ők az ápolás kedvezményezettjei.
az ápolási egészség betegközpontú megközelítéseit a betegség kölcsönösen kizáró állapotaként írják le. Abdellah nem definiálja az egészséget, de a “teljes egészségügyi szükségletekről” és az “egészséges lelkiállapotról és testről” beszél az ápolásról szóló leírásában.
ebben az ápolási modellben a társadalom szerepel az “optimális egészség megtervezésében helyi, állami, nemzeti és nemzetközi szinten.”Az ápolás középpontjában azonban az egyén áll. A környezet az az otthon vagy közösség, ahonnan a beteg jön.
az ápolás segítő szakma. Az ápolási ellátás valamit tesz a beteg számára vagy a beteg számára, vagy információt ad a betegnek az igények kielégítésének céljaival, az önsegítő képesség növelése vagy helyreállítása, vagy a károsodások enyhítése. A nővér szerepe az, hogy segítse a beteget az optimális egészség eléréséhez szükséges célok elérésében.
Abdellah elmagyarázta az ápolást, mint átfogó szolgáltatást, amely magában foglalja:
- a beteg ápolási problémáinak felismerése
- döntés a megfelelő intézkedésről a vonatkozó ápolási elvek szempontjából
- az egyén teljes szükségleteinek folyamatos ellátása
- folyamatos ellátás biztosítása a fájdalom és kényelmetlenség enyhítésére és azonnali biztonság biztosítása az egyén számára
- a teljes ápolási terv kiigazítása a beteg egyéni szükségleteinek kielégítésére
- segítség az egyénnek abban, hogy önirányítóbbá váljon a test és az elme egészséges állapotának elérésében vagy fenntartásában
- az ápolás oktatása személyzet és a család, hogy segítsen az egyén nem a maga számára, hogy mit tud az ő korlátai
- segít az egyén, hogy alkalmazkodjon a korlátait és érzelmi problémák
- munka szövetséges egészségügyi szakmák tervezésében optimális egészségügyi helyi, állami, nemzeti és nemzetközi szinten
- elvégzése folyamatos értékelés és kutatás javítása ápolási technikák és új technikákat, hogy megfeleljen az emberek egészségügyi igényeinek
a huszonegy probléma lehet alkalmazni, hogy az ápolási folyamat. Az értékelési szakaszban az ápolási problémák iránymutatást adnak az adatgyűjtéshez. Az adatgyűjtés eredményei meghatározzák a beteg sajátos problémáit, ami az ápolási diagnózishoz vezet. Az ápolási problémák állításai hasonlítanak a célmondatokra, tehát miután a beteget diagnosztizálták, az ápolási célokat már meghatározták. A célok keretként használhatók egy terv és ápolási beavatkozások kidolgozásához. Az értékelés szempontjából a nővér előrehaladása vagy előrehaladásának hiánya a kitűzött célok elérése felé a megfelelő értékelés. Az elmélet alapot nyújt az ápolási ellátás meghatározásához és megszervezéséhez, valamint az ápolási stratégiák megszervezéséhez.