PMC

a Saccharomyces cerevisiae (ASCA) élesztő és a neutrofilek (pANCA) elleni antitestek jelenlétét évek óta használják a gyulladásos bélbetegség (IBD) diagnosztikai szerológiai markereként. A pozitív ASCA-teszt és a negatív pANCA-teszt kombinációja pozitív prediktív értéke 96%, specifitása pedig 97% a Crohn-betegség (CD) esetében.1 azonban mindkét antitestet más betegségekben, például autoimmun májbetegségben, primer szklerotizáló cholangitisben (pANCA) és gluténérzékeny enteropátiában (ASCA) találták. Ezért úgy tűnik, hogy az IBD diagnosztikai szerológiai markereként betöltött szerepük korlátozott.

az antitest meghatározása érdekes a határozatlan vastagbélgyulladásban szenvedő betegeknél. Azonban ezeknek a betegeknek csaknem 50%− ánál nem alakulnak ki ASCA vagy pANCA antitestek, míg antitest pozitív betegeknél az ASCA+/pANCA−a CD-t a meghatározatlan vastagbélgyulladásban szenvedő betegek 80% – ában, az ASCA – /pANCA+ pedig a fekélyes vastagbélgyulladást (UC) 64% – ában jósolja.2

mindkét antitest képződése kevéssé ismert. Számos tanulmány kimutatta, hogy mindkét antitest titere nem korrelál a betegség aktivitásával, amint az a klasszikus autoimmun betegségből ismert. Az antitest titerek hosszú ideig stabilnak tűnnek. Meglepő módon a Panca az UC-ben továbbra is fennáll a colectomia után,3 és megfigyeltük azokat a betegeket, akiknél a CD utolsó fellángolása több mint 20 évvel ezelőtt történt, és jelenleg normális eredményeket mutatnak a gasztroszkópiában, a kolonoszkópiában és a szövettanban, de még mindig magas az ASCA titere. Így úgy tűnik, hogy ezek az antitestek stabil szerológiai markereket képviselnek. Az egyetlen klinikai paraméter, amelyet több csoport is megerősített, az ASCA pozitivitás és a betegség és a penetráció ilealis érintettsége, valamint a betegség viselkedésének strukturálása közötti összefüggés.4

felmerült a kérdés, hogy a pANCA és az ASCA képviselik-e az IBD-re való érzékenység genetikai markereit. Számos tanulmány próbálta tisztázni ezt a kérdést. A családi vizsgálatok azt mutatták, hogy az UC-ben szenvedő betegek egészséges első fokú rokonainak 16-30% – a pANCA pozitív volt.5,6 bár ezeket a vizsgálatokat mások nem tudták megerősíteni, valószínűleg módszertani problémák miatt, azt jelzik, hogy a pANCA genetikai marker lehet.7 a pANCA kutatással összehasonlítva számos tanulmány kimutatta, hogy az ASCA kimutatható volt a CD-ben szenvedő betegek első fokú rokonainak 20-25% – ában.8,9 az egészséges házastársak azonban általában antitest-negatívak voltak, ami azt jelzi, hogy a genetikai és nem a környezeti tényezők játszanak döntő szerepet. Az ASCA prevalenciája azoknál a családoknál, ahol kettőnél több érintett tag szenved CD-ben szignifikánsan magasabb volt, mint a csak két érintett taggal rendelkező családokban, ami az ASCA genetikai markerként betöltött szerepére mutat.10 ugyanebben a tanulmányban azonban ezeknek a szerológiai markereknek a prevalenciája nem különbözött a tiszta Crohn családokban összességében a szórványos esetektől. Ezért fel kell vetni azt a kérdést, hogy ezek az antitestek epifenomenként alakulnak-e ki a betegség kialakulása során. Ismeretes, hogy a luminalis antigének, mint például a baktériumok és az élesztő, alapvető szerepet játszanak a gyulladásos folyamatok állandósításában. CD-ben szenvedő betegeknél a rezidens baktériumflóra iránti immuntolerancia elvesztése az egyik fő patogenetikai koncepció ennek a betegségnek. Lehetséges, hogy a pANCA a bakteriális antigénekkel szembeni keresztreaktivitásnak köszönhető.11 a bakteriális és élesztő antigének mindenütt jelen vannak, állandóan jelen vannak a gyomor-bél traktusban. Ezért nagyon érdekes lenne értékelni, hogy ezek az antitestek mikor keletkeznek.

a Gut e számában megjelent izraeli és kollégáik12 tanulmány az első, amely választ ad erre a kérdésre (lásd 1232.oldal). Ebben a vizsgálatban az ASCA-t a betegek 31% – ánál észlelték a CD klinikai diagnózisa előtt. Ezenkívül az ASCA gyakoriságának növekedését figyelték meg az idő múlásával, a legmagasabb gyakoriságot a CD diagnosztizálása előtti 36 hónapban dokumentálták. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az ASCA kialakulása a betegség korai szakaszában vagy alatt következik be. Ezt a tézist megerősítette egy beteg, aki ASCA negatív volt 80 hónappal a diagnózis előtt, de ASCA pozitív volt 48 hónappal a diagnózis előtt. Ezért úgy tűnik, hogy az ASCA nem genetikai markerként keletkezik a korai gyermekkorban, hanem a korai betegség összefüggésében. Az ASCA tehát a környezeti antigénre adott immunválasz markere lehet, amely a betegség korai stádiumában jelentkezik. Néhány más autoimmun betegségben, például lupus erythematosusban és rheumatoid arthritisben szenvedő betegnél az antitesteket a diagnózis előtt kilenc évvel detektálták.13,14 azonban, hogy a gyulladásos bélbetegség (IBD) autoantitestek a jövőbeli betegség markerei, amint azt a klasszikus autoimmun betegség esetében javasolták, még meg kell határozni. Ha ez a hipotézis igaz, az ASCA magas gyakorisága a családi tanulmányokban azt jelzi, hogy a beteg családtagok gyakorisága lényegesen magasabb, mint a ténylegesen ismert.

izraeli vizsgálatban 12 nyolc beteg közül négynél nőtt az ASCA titer, míg két betegnél a titer csökkent. A titerek növekedését Crescendo autoimmunitásként értelmezték izraeli et al, bár ezt a megállapítást gondosan kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezésre álló betegek kis számát.12 ezenkívül az IBD antitest titerei általában stabilak, ellentétben számos más autoimmun betegséggel, ahol összefüggés van a klinikai aktivitás és a titerszintek között. Ezért kérdéses, hogy az IBD és más klasszikus autoimmun betegségek összehasonlíthatók-e.

az IBD-hez vezető kezdeti esemény még mindig nem tisztázott, de nagy érdeklődésre tart számot. Megállapították, hogy az ASCA pozitivitás a mannankötő lektin hiányával jár, amely a veleszületett immunrendszer.15 az az elmélet, miszerint az IBD-hez vezető kezdeti esemény a veleszületett immunrendszer hibájával rendelkező betegek fertőzése, még mindig spekuláció. Az Izraeli et al adatai kétféleképpen értelmezhetők: vagy az autoimmun reakciók megelőzik a betegséget, vagy egy látens szubklinikai betegséget antitestek generálása követ epifenomenként. Melyik volt előbb, a csirke vagy a tojás?

körülbelül hét évtizeddel a CD első leírása után ismereteink erről a betegségről még mindig korlátozottak. Mindenekelőtt nem tudjuk a nem diagnosztizált esetek számát, ha vannak tünetmentes betegek, vagy létezik-e a CD szubklinikai formája, mint például azoknál az egyéneknél, akik hepatitis C vírus RNS pozitívak, de normális transzaminázokkal rendelkeznek. Tíz-20 évvel az ASCA és a pANCA leírása óta az izraeli és kollégák12 azt mutatják, hogy az ASCA és a pANCA megelőzi az IBD klinikai diagnózisát. Ez a tanulmány arra ösztönzi a tudományos világot, hogy nagy vizsgálatokat végezzen, ahol az antitest pozitív és negatív egészséges családtagokat hosszú időn keresztül követik. Ez segít meghatározni, hogy a CD gyakrabban alakul-e ki antitest pozitív személyeknél, mint azoknál, akik antitest negatívak. Továbbá a rendszeres, pontos klinikai megfigyelés kimutathatja a szubklinikai betegséget antitest pozitív és negatív betegeknél.